Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Ártérfejles... ----

Magyar Magyar Német Német
Ártérfejles... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ártérfejlesztés

ama területek megállapítása, melyeket bizonyos helyeken kiömlő valamely árvíz elborított vagy, egy meghatározott magasságú árvíz elborítana. Ármentesítő társulat megalakulását mindig Á.-nek kell megelőznie: mert a társulati költségekhez csak az árterek birtokosai tartoznak (haszonarány szerint) hozzájárulni. Régebben az Á. úgy történt, hogy valamely árvíz alkalmával, illetve ennek levonulása után egy bizottság a helyszinén megbizható jelekből vagy tanuvallomásokból megállapította ama pontokat és vonalakat, ameddig az árvíz hatolt s ezek segélyével a térképről kiszámították az elöntött területek kiterjedését. A Tiszaszabályozás megkezdésekor ily módon történt az ártér meghatározása. melyet, minthogy még a nádorság idejében történt, nádori Á.-nek is hívnak. Ennek az Á.-nek azonban igen sok hiánya volt. Egyes területek, melyek hurkatöltések által védve voltak, vagy egészen kimaradtak a költségek viselése alól, v. nem a kellő arányban járultak ehhez, mert csak becslés útján lévén megállapítható az ártér nagysága: ez alkudozás tárgyát képezte. Sőt megbizható térképek hiján a tényleg elöntött árterületek nagysága is sok esetben csak az illető tulajdonos bemondása utján lett meghatározva aki gyakran a valódinál kisebbnek igyekezett azt föltüntetni. Ebhez járult később ama körülmény, hogy a gátszakadások alkalmával sok olyan terület is elöntetett az időközben földuzzasztott árvizek által, mely azelőtt nem volt ártér; s ezek birtokosai nem akartak az illető társulat költségeihez hozzájárulni, noha a társulat töltései tényleg eme területeket is védték az elárasztás ellen. Az ilyen területek birtokosai azt hozták föl érvül álláspontjuk mellett hogy nekik a Tiszaszabályozásból nemhogy hasznuk lenne, hanem káruk van: mert azelőtt árvízmentes földjeik most az elöntés veszélyének vannak kitéve; az egyes társulatok pedig azzal érveltek, hogy az árvízszin emelkedését a Tiszaszabályozás, mint egész művelet okozta és igy az illető területek birtokosainak, ha a társulati töltések nem volnának, maguknak kellene védekezniök az árvíz ellen; aminthogy több helyen, hol még töltések nem voltak, az ilyen magasabban fekvő u. n. fönsíki ártér birtokosai a gyakori árvizek által kényszerítve vagy maguk emeltek töltéseket vagy önkényt beléptek az alakuló társulatba. A hetvenes évek végén föllépett gyakori árvizek e kérdést égetővé tették, úgy hogy a törvényhozás szükségét látta a régi társulatoknak segítségére sietni és kimondotta (1884. évi XIV. t: c.), hogy joguk van az árteret műszakilag ujból fejleszteni, még pedig ama legmagasabb vízszinre, melyet a töltések közt észleltek. De kimondá egyuttal, hogy amennyiben az eredeti töltésépítésből terhek (kölcsönök) maradtak volna föl, ezek kizárólag a régi ártereket terhelik, a fönsíki ártereket pedig csak a töltésmagasítás költségeinek arányos része terheli.

A műszaki Á. ugy történik, hogy mindazokat a területeket, melyekről részint annak következtében, hogy egy v. más izben tényleg árvízzel voltak elborítva, részint pedig előleges kutató-lejtezések alapján tudva van, hogy többé-kevésbé alacsonyabbak, mint a folyó medrének megfelelő helyén észlelt az a vízmagasság, amely alatt fekvő területeket valamely társulat jogot nyert árterébe bekebelezni, egymástól 50 ölnyi távolságra eső vonalakon végig lejtezik. (E munkálatoknál azért használtatik az öl a most érvény ben levő méter helyett, mert a kataszteri fölmérést ábrázoló lapok a régi hosszegységek szerint vannak beosztva.) Ezen vonalak az ártér egyik szélétől a másikig terjednek munkába vett részök a természetben jelző rudakkal lesz kitüzve és bennök szintén minden 50-50 ölre eső pont be lesz lejtezve, ugy hogy ezen pontok egy épszögü kockahálózatot képeznek. (A helyi viszonyokhoz képest azonban ettől el is lehet térni; a Rábaszab. társulatnál elég volt a folyó völgyére merőlegesen fektetett, egymástól 250 ölre fekvő vonalakat lejtezni be.) Ahol a terület hullámos, ott szükséges ugy a gerinceknek minden olyan pontját, melyet a kockahálózat metsz, belejtezni; valamint a völgyfenék (lapos vagy ér) ilyen pontjait is. Előbbiek ugyanis a vízválasztókat képezik, utóbbiak pedig az árvíz tovaterjedésére szolgálnak. Ha tehát ezen pontok belejtézésére nem fordíttatik kellő figyelem, akkor könnyen megtörténhetik, hogy olyan területek is bevonatnak az ártérbe, melyek ettől egy, az árvíznél magasabb földhát által el vannak választva; viszont olyan területek kimaradnak, melyek összefüggésben vannak vele, habár ezen összefüggést egy 50 ölnél keskenyebb lapály közvetíti is. A munkálat pontosságára elengedhetlen kellék ezenkivül, hogy ezen gerinc- és fenékvonalak, melyek a szabadban rendesen élesen fölismerhetők, a lejtezés alkalmával felrajzoltassanak. A lejtezés pontosságának előmozdítása tekintetéből és azon célból, hogy az egyes vonalakat rövidebb szakaszokra lehessen beosztani, előbb ezen vonalakra függélyesen minden 800 vagy 1600 ölre egy alapvonal tüzetik ki, melyen minden 500 vagy 1000 ölre egy állandó magassági jelet (fix pontot) helyeznek el. Ezeket a legnagyobb pontossággal kell belejtezni. A kockahálózat lejtezése azután ezen fixpontokhoz köttetik, mi által a lejtezés helyes volta lépten-nyomon ellenőrizhető; és ha esetleg hiba csuszott bele, csak rövid szakaszokon kell ennek fölkeresése végett a lejtezést ismételni.

Eme munkálatok elvégezése után (melyek egy ütt véve a külső munkát teszik, ellentétben az ezután következőkkel, a belső munkával) a belejtezett pontokat a kataszteri lapokra fölrakjuk s magasságaikat mellé irjuk; azután meghúzván az ugyanazon magasságu árvízvonalak irányát, ráirjuk azon árvízmagasságokat, amely árvizek az osztályozás alapját fogják képezni. Ekkor nem nehéz megszerkeszteni azon vonalat (az ártérszélt), melynek egyik oldalán az illető árvizszin alatt fekvő, másik oldalán pedig az ebből kiemelkedő területek vannak. Eme vonalakat minden árvizszinre külön megszerkesztik s azután birtokrészletenként külön kiszámítják azon területrészt, melyet már a fölvett legalacsonyabb árvíz is elborítana; s külön azt, mely e közt és az ennél magasabb árvizszin közt fekszik; és igy tovább, mig a legmagasabb vízszin fölött fekvő u. n. szigetekig jutunk. Ezen adatok képezik alapját az ártéri osztályozásnak és az ártéri telekkönyvnek.

Á műszaki Á. haszna nem csupán abban van, hogy segélyével azok a területék, melyeket bizonyos magasságu árvíz elborítana, meghatározhatók anélkül hogy szükséges volna eme területeket tényleg elárasztani: hanem a domborzati viszonyok pontos ismerete még sok esetben tesz fontos szolgálatot. Igy p. az osztályozás rendkivül nehéz kérdésénél nagy segítségül szolgál. Továbbá nagyon megkönnyíti, hogy a belvíz-rendezésnek leghelyesebb módozatai biztosan meg legyenek állapíthatók. Töltésszakadás esetén pedig most már, midőn mindinkább ritkábbak lesznek azon emberek, akik az árvizek járását a régi töltésezés előtti időkből ismerik, csaknem az egyedüli helyes útmutató arra nézve, hogy hol legkönnyebb a betört árvizek utját állani. Manapság a dunamenti ármentesítő társulatokat kivéve a többi folyók (Rába, Vág. Tisza, Körösök, Temes-Béga) mellett fekvők csaknem valamennyien műszakilag fejlesztettek ár terüket.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is