Artifiola

(növ.. Scorzonera L.), a nyelves fészkesek génusza, hasonlít a bakszakállhoz (Tragopogon L.), de a fészekpikkely többsoros és zsindelyező, a gyümölcs nyeletlen, hosszas, szögletes, csúcsa felé vékonyabb, de nem csőrös, alján rövid havadása van. Tejelő, többnyári, sudarszárú füvek, többnyire keskeny és épszélü levelekkel. Hazánkban két faja (Se. purpurea L. és Sc. rosea W. et Kit.) lilaszín virágu; 4 faja (Sc. Hispanica L., Sc. humilis L., Sc. parviflora Jacqu., Sc. Austriaca Jcq.) sárga virágu. A Sc. Hispanica-nak hazánkban még két nevezetes, de ritka fajtája van: a Sc. glastifolia W. Fiume és Grebenác körül, meg a Sc. stricta Horn. a temesmegyei homok-pusztákon. Kevés levelöknél fogva csak másodrangú takarmányfüvek. A spanyol A. (Sc. Hispanica L.) azonban nevezetesebb. Nálunk hegyi réteken, erdők tisztásain, a homokpusztákon, valamint Európa déli és középtájain vadon nő, hazánkon kivül (nálunk ritkán: Békés-Csabán) termesztik. Gyökere újjnyi vastagságú, kivül fekete, belül fehér (Schwarzwurz, Haferwurz) s másod őszre kiásva, jóízű; könnyen emészthető főzelék lesz belőle, megszárítva és megpörkölve hitvány kávépótlék, a nyerssel a jószágot is etetik. Régen orvosságnak használták; különösen viperamarás ellen. Füve 6-9 dm. magas, gyakran pókhálósmolyhos, széles lándsás lev-elekkel, nagy aranysárga virágfészekkel.

Forrás: Pallas Nagylexikon