(Ashantee Asszante), nép és ország Guineában
(Nyugat-Afrika), az Arany parttól É-ra, K-en Okvavi, Ny-on Szávi, D-en az angol
fenhatóság alatt álló kisebb négerországok határolják; É-on a Szudán felé
határai ismeretlenek: területe körülbelül 28,000 km2. Ismert részeit
szép erdős termékeny és jól öntözött földnek irják le, amely É-i részeiben
magasabb és alkalmas minden. tropikus növény termesztésére. Főfolyója a Prah,
mellékfolyói: a Dah, a Tenda (melyet alsó részében Ankobrának hívnak). Az
időjárás tropikus; május és október végén, tehát kétszer van évenként esős
évszaka. Főtápláléka a lakosságnak a jamszgyökér; nagy hasznot hajtanak a pálma
és kaucsukfák; termesztenek rizst, tököt és itt-ott pamutot. Házi állatok a
szarvasmarha, amely itt kicsiny, a kecske és a tyúk; a kutya (a szőrtelen és
néma Guinea-kutya) nagyon elterjedt, húsa kedvelt eledel. Elefántra vadásznak;
kigyók nagy számban vannak; egy szóval a fauna a tropikus Nyugat-Afrika
faunája. A lakosok, körülbelül 11/2 millió, az A. k, saját hagyományaik szerint
az odsi v. oci fajhoz tartoznak; Inta nevü vidékről vándoroltak be. A
szőnyegszövésben és az aranytárgyak készítésében ügyesek; miként minden
négernek, nekik is kedvök telik a kereskedésben. A kormányforma bizonyos fokig
korlátozott deszpotizmus. A belügyekben a Kumassziban székelő király hatalma
korlátlan; a külügyekben azonban befolyást gyakorolnak azok a kiváltságolt
családok, amelyek az ország alapítójának főkapitányaitól erednek, és amelyeknek
tagjai a halálos büntetések alól ki vannak véve; a háboruüzenés és békekötés
dolgában a katonai vezérek gyülekezete dönt. A soknejüség általános, a királynak
mindig 3333 felesége van, akik között egy a királyné; de ennek a fia nem örökli
a trónust; a trónörökös mindig a király legidősebb bátyjának vagy nővérének a
fia. A király alattvalóinak csak az aranyát örökli. Az A.-k vallása a
fetisizmus; a gonosz szellemek benne nagy szerepetjátszanak; babonás szokásaik
számos emberáldozatot kivántak.
A. ország alapítójául Szai Tutut tartják, aki a XVII. század
végén vándorolt be. A harcias A.-k a XIX. században a tengerparton az
angolokkal barátságban élő békés tantikat megtámadták és uralmukat a
tengerpartig terjesztették ki. Az angolok hiába kisértették meg az uj
hódítókkal barátságos viszonyba lépni; ezek követelték a rabszolgakereskedés
fantartását és a segélypénzeket is, amelyeket a fantik kaptak. Sierra Leone
angol kormányzója, Mac Carthy 1824-ben életével fizette meg azt a kisérletet,
amellyel az A.-kat angol hatalom alá akarta hajtani. 1826-ban az uj kormányzó
Campbell a Prah-folyó mögé szoritotta az A: kat és a békét helyreállította.
Ezután az angolok az Aranyparton levő dán és németalföldi telepeket
megvásárolták. Kalkelli, A. királya azonban magának követelte a fantik fölött
való fenhatóságot; e követelést az angolokvisszautasították és 1873-ban a
háboru ujból kitört. Eleinte a szerencse a négereknek kedvezett; csakis mikor
Wolseley vette át az angol csapatok vezérletét, fordult meg a szerencse
kockája. 1874-ben az angolok Kumassziig nyomultak előre és a fővárost
fölégették. Ekkor Kalkelli meghódolt; hadi kárpótlásul 50,000 uncia aranyat
fizetett és megigérte, hogy az emberáldozatokat meg fogja szüntetni. Ujabban az
A.-k a franciák birtokait nyugtalanítják. V. ö. Bowdich, Mission from Cape
Coast Castle to A. (London 1819). Dupuis, Journal of a residence m A. (London
1824). Stanley, Coomassie and Magdala (London 1874). Weitbrecht, Four years m
A. (Lond. 1875).
Forrás: Pallas Nagylexikon