Ásatások

Már a renaissance kezdete óta a legnagyobb becsben tartották a klasszikus népek és idők műemlékeit, nem is nézték azokat többé a keresztény római császárok idejéből a pogányság olyan bálványainak. melyeket összetörni vallásos kötelesség, sőt azokban látták a művészet utólérhetlen remekeit, különösen a belvederei Apollónban, a medici Venusban, Laokoónban és a famesei Héraklésben, melyeket mind már a XV. században födöttek föl. Rendszeres tudományos ásatásokat azonban még Hadrianus császár villájában sem eszközöltek, honnét oly sok műemlék került ki; ott is csak kincskeresők módjára jártak el. Ráffáel tervezte ugyan XII. Leó pápa alatt a régi Róma felásatását, de a terv kivitelét a nagy festő időelőtti halála következtében meg se kezdték. A legelső rendszeres tudományos ásatások a mult század közepén kezdődtek meg, midőn a Vezuv kitörése által 79-ben hol lávával, hol hamuval elborított városokat Herculanumot és Pompéjit 1748 óta kiásni kezdték. De a nápolyi kormány nem akart erre sok pénzt költeni s így az ásatásokat is, melyek a régi római idők házi életét jobban világosították föl, mint maguk a klasszikus irók, csak lanyhán folytattatta. Ezek csak az olasz királyság megalapítása óta a hites Fiorelli felügyelete alatt öltöttek nagyobb mérvet s jártak nagyobb eredményekkel, de azért Pompéji városának még a fele és csaknem az egész Herculanum nincs még felfedve. Rómában magában III. Napoleon a császári paloták romjait a Palatinuson ásatta fel, de nem nagy eredménnyel; az olasz kormány azonban és a város az új Róma építésénél s a Tiberis partjainak szabályozásánál a szükséges ásatásoknál a legnagyobb gondot fordítanak a régiségekre, melyek husz év óta a híres muzeumok kincseit csaknem megkétszeresítették. Még IX. Pius pápa alatt a tudós Rossi szerencsés vezetése mellett különös figyelmet fordítottak a régi keresztény katakombák felnyitására és kitisztítására. A harmincas évek óta Chiusiban és Cornetóban felásták a régi etruszk városok, különösen Tarquinii sirkamaráit, melyekből sok ezer díszedény, ékszer, falfestés és márvány sirládácska került napfényre. Alsó-Olaszországban a régi görög gyarmatokban fölásták a temetőket, melyek főleg díszedényekben gazdagok. Sziciliában kiásták a szelinúszi templom romjait s feltalálták a homlokzat nevezetes archaikus domborúműveit.

Nevezetesebbek az ásatások Görögországban, hol lord Elgin, az angol nagykövet a szultánnál. már a század első tizedében folszedte Athénben a Parthenon domborúműveit és szobortöredékeit, Pheidiásnak és iskolájának műveit s ezeket Londonba vitte. Ezek által ismerkedett meg a világ Pheidiás magasztos stiljével, mely a műizlés nemesítésére mai napig a legnagyobb befolyással volt. Angol. dán és német utazók báró Stackelberg, Bröndstett, Cockerell és társai fedezték föl az eginai templom homlokzatának márvány szoborcsoportjait, melyek most a müncheni muzeum főkincsei, továbbá a phigaleiai templom domborúmű párkányát, mely most a British-Museum dísze. A porosz kormány megkapta újabb időben a görög kormánytól az engedelmet, hogy Olimpia templomait és terét fölásathassa, de a felfedezett emlékeknek csak gipsz-öntvényeit tarthatja meg, mert a görög kormány szigorúan megtiltja a régiségeknek külföldre való kivitelét. Itt találták Paionios Nikéjét, Alkamenés oromcsoportozatát a Zeus-templomon és Praxitelés Hermését, számtalan nevezetes föliratok és töredékek. A franciák hasonló feltétel alatt ásnak már évek óta Délosz szigetén s éppen most kezdik meg Delfiben az ásatásokat. Schliemann saját költségén ásta föl az athéni muzeum számára a mykénei királyi sírokat és ezeknek kincseit, Orchomenosz sirboltját és Tiryns palotáit. A görög kormány az Akropoliszt ásatta föl, mert azt találták, hogy midőn Xerxés Athént bevette, templomait és szobrait feldöntötte, Kimón pedig és főleg Periklés a várost díszesebben újra fölépítették, akkor az Akropolisz egész talajának kiegyengetése végett a várszikla eredeti mélyedéseit az eltörött régi szobrokkal és templomtagozatokkal töltötték be. Ezt most mind felásták s itt találták a görög művészetnek a persa betörés előtti egész műtörténetét s kifejlését, mondhatjuk: a görög művészet virágának bimbóját.

Most ássák ki Epidauroszban az ottani templomoknak s azon híres gyógyvárosnak épületeit. köztük a Polykleitos által épített gyönyörű szentélyét (tholos), a fölgyógyult betegek hálálkodó föliratait, melyek említik, hogy a bénák járnak, a vakok látnak, a terméketlen nők szülnek stb. A tanagrai sírmező, melyből számtalan szép égetett agyagszobrocska került ki, nem tudományosan, hanem csak kincsásás módjára raboltatott ki. Karapannos későbbi görög miniszter ásatásai Dodonában sem történtek rendszeresen. Görögországban egyébiránt mindenütt akadnak régi emlékekre, melyekből most a görög művészet történetét behatóan kezdik ujra megalapítani. Elő-Ázsiában a hissarliki domb felásatása, mely alatt Schliemann, a pénzét nem kimélő milliomos, a régi Trója romjait s azokban egy nevezetes arany és ezüst kincset, Priamos kincsét találta, melyet a berlini német birodalmi muzeumnak ajándékozott, nagy föltünést okozott és hosszú polemiákra adott alkalmat. Humann fedezte föl s a német kormány ásatta ki Pergamoszban Eumenés király diadalemlékének gyönyörű domborúművekben gazdag romjait, ezek most a berlini muzeum büszkeségét, képezik s minket a görög művészetnek Nagy. Sándor utáni új virágzásával ismertetnek meg. A francia kormány ásatta föl nagy sikerrel Myrina sirmezejét és szép terrakotta szobrocskáit. Az amerikaiak Assosban a templom archaikus domborúműveit, az angolok Halikarnasszoszban a mauzoleum szobrait és figürális párkányzatát, Knidoszban, Milétusban, Efezusban nevezetes szoborműveket, az oroszok a Krimben Kercs körül a régi Pantikapaion sirhalmait ásták föl, melyekben Mithridatés idejéből számos arany ékszert s a régi görög művészet díszedényeit és vésett köveit találták. A lykiai emlékek, köztük a nevezetes Harpya-emléket s a Néreida-templom szobordíszét Sir Charles Fellows fodezte föl s az angol parlament megszavazta a költséget, hogy azok a British Museumba vitethessenek. A franciák Renanra bizták a feniciai emlékek kutatását, Szidonban azonban nem ők, hanem a török kormány jutott hét márványkoporsó nyomára, melyek közül az egyik Nagy Sándor oroszlánvadászatával és a másik oldalon csatájával díszes, most a régi művészet remekei közé soroztatik. A konstantinápolyi muzeumban állíttatott föl. Benndorf bécsi tanár kezdeményezésére osztrák nagy urak adták meg a költséget, hogy a likiai Göl Basi, a régi Trysa héroonját fölássák és domborúműveit szétszedjék, az osztrák kormány pedig oda rendelt egy hajót ezen nagy terjedelmü régiségeknek a bécsi muzeumba való átszállítására. Ezen domborúművek művészete másodrendü ugyan, de a leggazdagabb kompoziciók egyike, mely a görög időkből reánk maradt.

Az egyiptomi óriási épületek és szobrok Napoleon egyiptomi expediciója és a régiségek publikációja által lettek ismeretesek. A Louvrenak szánt emlékeket az angol győzelmes hajóraj a British Museumba vitte ugyan, de ott is a franciák dicsőségére válnak, mert 1829. egy francia tudományos expedició Champollion vezérlete alatt vizsgálta meg s vette föl ujra a számtalan emlékeket, Champollion pedig föltalálta a hieroglifák olvasásának kulcsát s elolvasta az ismeretlen nyelven ismeretlen betüjegyekkel vésett föliratokat, mi az emberi ész leleményességének egyik legfényesebb diadala. Harminc év óta az egyiptomi kormány maga is gondját viseli a régiségeknek, megalkotott egy hires muzeumot, melynek igazgatói Mariette, Brugsch és Maspero évek óta megalapították Egyiptom történelmét hivatalos, kőbe vésett okmányok nyomán Menes király óta, ki Krisztus születése előtt négyezer évvel uralkodott. Itt a tudományos ásatásoknak roppant tero nyilt, mialatt a kincsásás a földmívelők részéről sem szünt meg. Meg is találták a régi egyiptopi kirádyoknak mumiáit, köztük II. Ramsését, a világhirű nagy hódítóét, kinek fia alatt Mózes kivitte a zsidókat Egyiptomból. Találtak nevezetes papirusz-okmányokat a ptolemaiosok, római császárok és arab kalifák idejéből. Ezek most Rainer főherceg tulajdonát képezik. Megtalálták IV. Amenophis király levéltárának egy részét Tell Amarnában, a XIV századból Krisztus előtt; ékiratos égetett agyagtáblácskákat, az akkori hivatalnokok jelentéseit és levelezéseit, melyek most legnagyobb részt a berlini muzeumban őriztetnek. Találtak egy egész sorát a viaszfestékkel fára festett arcképeknek, melyeknek legnagyobb része Graf Tódor bécsi nagykereskedő tulajdona. Egy tudós angol, Flinders Petric, egy angol tudományos társulat költségén (Egypt exploration fond) ásatásokat tesz Naukratiszban, hol a görögöknek már Solón ideje előtt kereskedelmi telepük volt és Pithomban, hol a zsidók Mózes ideje előtt éltek, föl is nyitotta a havarai piramist. Mindezen ásatások felderitik az emberi nem legrégibb kulturájának történelmét.

Nem kevésbbé nevezetes e tekintetben az Eufratés és Tigris völgye mint a Nilusé. Itt ásták föl az assziriai királyok palotáit, kiknek nevével hol a bibliából, hol Hérodotosból megismerkedtünk. Az első ily palotát Botta francia konzul ásta föl a régi Ninivében, utána főleg Layard ásta ki Sargon, Sennaherib, Sardanapál s több asszír király palotáit, talált ott díszes domborúműveket alabastromból, vadászatokat, csata- és ostromképeket, a házi élet jeleneteit és számtalan föliratot. Smith és Rassam fölfedezték az egyik király könyvtárát, ékiratos égetett agyagtáblákon és hengereken. Az ékiratok megfejtése, éppen úgy mint a hieroglifáké, az emberi tudományosság dicsőségei közé tartozik. Humann és Luschan fölásták Assar Haddon palotáját (660 körül Krisztus előtt), a francia Sarzec a Ninivét és assziriai királyságot még megelőző Akkad és Szumir államok emlékeit fedezte föl és ásta ki, melyek most a Louvreban Párisban föl vannak állítva. Babilonban nem ásták még keresztül ezen híres főváros romhalmait, melyek közt gyakoriak a Nabukodonozor nevével bélyegzett téglák. A persa királyok emlékeit, palotáit és sirjait föltalálták és leirták Ker Porter, Texier, Coste és Flandin. Rawlinson leirta és elolvasta Dárius király sirjának föliratát s kiadta a sziklába vésett domborúműveket. Dieulafoi és neje fölfedezték s fölásatták Artaxerxés palotáját a régi Szuszában s Párisba vitték az igen érdekes óriási fénymázas agyag-domborúműveket, melyeken már észrevehető a görög művészet befolyása a persára, mely a régi asszíriaiból származik. Leituer hazánkfia, ki hosszú éveken át Lahórban Előindiában, a Pendsáb kollegium igazgató-tanára volt. fölfedezett néhány ind domborúművet, melyeken észrevehető a görög művészet befolyása azon időben midőn Nagy Sándor görög utódai Baktriában uralkodtak. Mióta az őskori, történelem előtti emlékek szintén nagyobb figyelemben részesültek, nálunk is fel kezdik ásatni a halmokat. Azon halmok, melyek terjedelmök által is föltünnek, hamurétegeik által is  bizonyítják, hogy hosszú idők lefolyása alatt lakóhelyül szolgáltak s az olasz terramárákkal rokonságban állnak. Ezek közül a szíhalmi nagy halmot Hevesvármegyében Foltényi ásta ki részint Ipolyi püspök, részint az akadémia költségén. Benne főleg kőeszközöket és csontszerszámokat, agyagedényeket s agyagból készült állatocskákat talált, a legfelsőbb rétegekben s a halom melletti sirokban aranykarikát, sőt egy ezüstcsatot is bizonyságul, hogy ezen halom egész a népvándorlásig lakóhely volt, amint most is az. Hasonlók a leletek, melyek a tiszazugi társulatnak tudományos pontossággal végzett halomásatásaiból kikerültek s mint a szíhalmiak, most a nemzeti muzeum birtokába mentek át. Báró Nyáry Jenő az aggteleki barlangban tett ásatásokat, melyekről az Archeologiai Közleményekben számot adott. Nagy eredményekkel jártak ásatásai pitinyi jószágán Nógrádmegyében a kőkorszakból és bronzkorszakból és öt gazdag sírlelet a magyar vezérkorszakból. A legnevezetesebb magyarországi ásatások a Lipp Vilmoséi, ki heszthelyen a városban s a dobogói dombon, Páhokon és Fenéken, négy nagy sírmezőt fedezett föl s ezekben több mint hatezer sirt ásott föl, mind a népvándorlás korából. Miután a legkésőbbi érmek, melyek itt találtattak, III. Valentinianus császáréi, valószinű, hogy ezen sirok az osztrogótokéi. A fáradhatatlan kutató talált sok bronz és ezüst fülbevalót, karpereceket és gyűrüket, hajtűket és melldíszeket a női sirokban, a férfiakéban övet, csatot, boglárokat, kengyelvasat, kevés kardot és lándzsacsúcsot, csak egy sarlót, egy kapát. A kés és az acél és kova úgy a női mint a férfisirokban nem ritka, a férfival néha lovat és kutyát, a nőkében macskát is találtak, a gyermek mellett játéktárgyakat, sőt mókust is.

Szintén a népvándorlás idejéből valók a németvölgyi sirok Mosonymegyében, melyeket dr. Sőtér Ágost tudományos pontossággal fölásatott. Sokkal nagyobbszerüek az ásatások, melyeket gróf Apponyi Sándor Wosinszky Mór által a lengyeli határ egyik kiemelkedő hegy sík tetején Tolnamegyében eszközölt. Itt a kőkori emberek lakóhelyeit és sirjait fedezte föl a tudós régész; több mint hatezer emlék, csiszolt kőeszköz, csontszerszámok, kagylóékszerek, átfurt fogak és sokféle agyagedények krétabetéttel kerültek ki ezen körülsáncolt hegytetőről, melyen még egy, valamivel későbbi telepet fedeztek föl, hol már bronztárgyak is fordultak elő. Br. Nyáry Jenő az Arch. Közleményekben Lipp Vilmos szintén ezekben dr. Sőtér az Arch. Értesítőben, Foltényi a Századokban értekeztek ásatásaikról. Bella tanár több halomban ásott föl Sopron mellett nevezetes sírokat a vaskorból s ezekben néhány festett díszedényeket kezdetleges figurális díszítésekkel talált. Ezek mind sok darabra törtek, de Bella tanár a cserepeket hangyaszorgalommal szedte össze s oly ügyesen illesztette őket össze, hogy eredeti alakjokat visszanyerték. Számtalan érintetlen halom létezik még hazánkban,:a balniok felásatásának. eredménye azonban nagyon bizonytalan.:Gyakran nem találnak bennük egyebet hamuvedreknél, melyeket a föld sulyarégen szétzúzott; biztosabb az ásatás, hol hullasirmezőkre akadnak a népvándorlás idejéből, de ott is a gazdagabb sírok gyakran ki vannak rabolva, mint rendesen a római sírok is, mert a keresztények a pogány sírokat többnyire kirabolták, ámbár a római keresztény császárok is tiltották a halottak nyugalmának háboritását, de már Theodorik, az osztrogót király, azt tartotta rendeletében, hogy a halottaknak nincs semmi szükségük aranyra, ezüstre s egyéb kincsekre, melyeknek az élők jobb hasznát vehetik, rendeli tehát, ne bántsák a halottak csontjait, de becses ékszereiket ne hagyják a föld gyomrában. Ennek következtében ritkák a ki nem rabolt gazdag sírok, kincses fejedelmi sírok nálunk mindig csak esetleg kerültek napfényre, mint például az osztroptaki Sárosmegyében, az apahidai Kolozsvár mellett, a bakodi, a madarasi, a puszta-tóti.

Forrás: Pallas Nagylexikon