Asbóth

1. Emil, szül. Uj-Aradon 1851. Középiskolai tanulmányainak elvégezte után a zürichi műegyetemre ment s itt 1872-ben fejezte be tanulmányait. 1872-ben és 1873-ban mint szerkesztő mérnök Riedinger L. A. gépgyárában Augsburgban, 1873-1878-ig pedig a m. kir. államvasutaknál működött. 1878-ban elhagyván a gyakorlati pályát, életét teljesen a tanári hivatásnak szentelte. Első állása 1878-1880-ig a rigai műegyetemen volt, hol mint tanársegéd müködött, 1880-1882-ig már mint segédtanárt.,találjuk a zürichi műegyetemen. Jeles működése föltünvén a hazai szakkörökben, siettek őt a budapesti kir. József műegyetem katedrájának megnyerni. Nevezett műegyetemünkön 1882-1888-ig mint helyettes tanár és 1883 óta mint a gépszerkezettan nyilvános rendes tanára működik. 1890-ben a mértékhitelesítő bizottság igazgatójának, 1892-ben pedig a kézi lőfegyver-próbaállomás vezetőjének nevezték ki.

2. A: János, született Nemes-Csón, Vasmegyében 1768 dec., hol atyja ág. ev. lelkész volt. Megh. 1823 jun. 19. Tanulmányait Sopronban s utóbb a göttingai egyetemen végezte; itt egy pályakérdés megfejtéséért 25 arany értékü emlékérmet nyert. Egyetemi tanulmányai befejezése útán A. a tanári pályára lépett és mint tanár Lőcsén és Késmárkon működött, honnét 1801-ben Festetics György gr. Keszthelyre a Georgiconra hivta meg tanárúl. Utóbb nemcsak a Georgicon, hanem 1806-ban egyuttal a gróf összes nagyterjedelmü uradalmainak igazgatója lett. 1818. évben a Ferenc-csatorna társaság kincstári bérbirtokai kormányzatának első ülnökévé, 1820-ban pedig a bácsmegyei korona-uradalom kormányzójává neveztetett ki. A. több tudós társaság tagja volt A keszthelyi Georgicon néhány tanévének megnyitása alkalmával mondott latin beszédei és néhány ódája és értekezése nyomtatásban jelentek meg. A. fia Lajos a hires 1848-9-iki honvédtábornok volt.

3. A. János, publicista, született Szatumikon, Krassómegyében 1845 jun. 7-én, A. Lajos honvédtábornok és akadémiai tag fia. Pozsonyban középiskolai, Pesten és Zürichben müegyetemi tanfolyamot végzett. 1856-ban Párisba ment s itt belépett a Klapka-legióba. A legió feloszlása után visszatért hazájába s Kraasómegyében mint esküdt, aljegyző s végre tiszt. főjegyző működött, emellett a napi lapokban számos szépirodalmi, történeti és nemzetgazdasági dolgozatot irt. Irodalmi működését folytatta azután is, hogy 1870-ben a pénzügyminisztériumban fogalmazó s 1872-ben a honvédelmi minisztériumban elnöki titkár lett. Már 1872-ben azonban megvált hivatalától s a konzervativ Sennyey-párthoz csatlakozva a «Kelet népe» főmunkatársa lett s később 1875 okt. 1-től háromnegyed évig a párt megbizásából Kolozsvárt «Ébredés» cimü politikai napilapot szerkesztett. Innen visszatérve az egyesült ellenzék «Magyarország» cimü lapjának lett főmunkatársa. 1881-ben Kállay Béni alatt a külügyminisztériumban müködött mint osztálytanácsos. 1887-ben országgyülési képviselő lett s a szabadelvű pártban foglalt helyet. 1892-ben a m. t. Akadémia levelező taggá választotta. Több izben nagyobb utazásokat tett, 1880-ban Egyiptomban, 1884-ben Algérban s 1886 óta több izben, leginkább Kállay közös pénzügyminiszter kiséretében, Boszniában és Hercegovinában. Önálló irodalmi művei között van egy regény Álmok álmodója (Budapest 1878, 2-ik kiadás 1882), nehány más szépirodalmi dolgozat, de a legtöbb publicistai s utazási mű. Az előbbiek között nevezetesebbek: A szabadság (1872), Magyar konzevatív politika (Budapest 1874), Udvarias levelek gró Andrássy Gyulához (Bpest 1878), Uj Magyarország (Budapest 1880) Báró Sennyey Pál és gróf Apponyi Albert (1884). Uti művei következők: Egy bolyongó tárcájából (2 kötet. Pest 1866); Párisból (Pest 1867), A Zaharától az Arabáhig (Bpest 1883. A Földrajzi társaság által kiadott utazások könyvtárának második kötete) és Bosznia és Hercegovina (2 köt. rajzokkal, Budapest 1887). Ez utóbbi forrásmű jellegével bir s német és angol nyelven is megjelent. Figyelmet ébresztett még Három nemzedék (Pest 1873) cimü tanulmánya, melyben Széchenyi, Deák s Kossuth müködését Vörösmarty, Petőfi s Arany irányával hasonlítja össze. Társadalmi téren is sokat működik, különösen a földrajzi és etnográfiai társulatokban.

4. A. Lajos, honvédtábornok, szül. 1803-ban, megh. 1882. Tanulmányait Keszthelyen kezdte, Sopronban folytatta és a bécsi katonai mérnöki akadémián fejezte be. 1842-ben nyugalomba vonult, de 1848-ban ujra fegyvert fogott, midőn a magyar kormány őrnaggyá és a bánsági bányavidék parancsnokává nevezte ki. Csak a tavaszi hadjáratban, különösen Buda ostrománál nyilt alkalma jobban kitünhetni, amidőn a katonai érdemrend második osztályának vitéze, majd pedig Aulichi helyébe a II. hadtest parancsnoka lett. A peredi csata után (jun. 20.) Görgey őt letette, mert túlságosan kockára tette legénységét. A. nem osztozott a többi honvédtábornok sorsában halálos itéletét várfogságra változtaták és az 1857-iki amneszfia véget vetett fogságának az aradi várban. Az emigráció A.-nak igen előkelö szerepet szánt az előkészitett magyar fölkelés vezetésében. 1861 februárban Lugoson elfogták és Josefstadtba vitték. Onnét kiszabadulva az u. n. Almássy Pál-féle összeesküvéshez csatlakozott, mi miatt 1864-ben ujra elfogták. Emlékiratain kívül több hadtörténeti munkát irt, és a Görgey személye körül folyó irodalmi harcban volt fővezére ellen foglalt állást. A. L. emlékiratai. 2 k., 1862. Adalékok a kényuralom elleni mozgalmak történetéhez. (Fia A. dános adta ki, különösen azon vád megcáfolására, mintha atyja bárminő módon elárulta volna Almássy P összesküvését.)

5. Á. Oszkár, nyelvész, a budapesti egyetemen a szláv nyelvészet rendes tanára, szül. Uj-Aradon, 1852 aug. 10. Fia Á. János 1848-iki miniszteri osztályfőnöknek, A. Lajos tábornok testvérének; felsőbb tanulmányait Budapesten, Lipcsében, Berlinben és Göttingában végezte, hol 1875-ben bölcselet-doktori oklevelet nyert. 1880-ban kezdte a budapesti egyetemen mint magántanár előadásait a szlávisztika köréből, 1881-ben helyettes, 1885-ben rendkivüli, 1892-ben rendes tanárrá nevezték ki; eközben ismételten (1882 és 1889.) tanulmányutakat tett Oroszországban. A szláv nyelvtudományokba vágó értekezései és oroszból való fordításai a Bpesti Szemle, Nyelvtudományi Közlemények, Allgem. Zeitung, Globus, Archiv f. slavische Philologie és egyéb folyóiratokban jelentek meg; önálló munkái: Szlávság a magyar keresztény terminologiájában, Budapest 1884; Rövid gyakorlati orosz nyelvtan 1888, Kurze russ. Grammatik, Leipzig, 1889; Russische Chrestomathie für Anfänger, u. o. 1890;-Die Umwandiung der Themen im Lateinischen. Götting. 1875.

6. A. Sándor, Lajos testvére, mint ezredes küzdötte végig a szabadságharcot. Sikerült Amerikába menekülnie és ott az északi államok harcában a déliek ellen az előbbiek részén harcolt. Florida visszafoglalása után egy ideig, ez állam katonai parancsnoka volt. Az Egyesült-Államok a vitéz tábornokot követökül küldték B.-Ayrésbe, hol 1870-ben meghalt.

Forrás: Pallas Nagylexikon