Aschbach

József; német történetíró, született Höchstben 1801 ápr. 29., megh. Bécsben, 1882 ápr. 25. 1819 óta Heidelbergben teologiát és bölcsészetet hallgatott és Schlosser biztatására a történelemre adta magát. 1823-ban gimn. tanárrá lett a majnai Frankfurtban. 1842-ben a bonni, 1853-ban a bécsi egyetemhez került a történelem tanáraként és egyúttal a történeti szeminárium vezetésével is megbizták. Mint tudós a Schlosser-féle moralizáló iránynak volt hive. Mintaképe volt az előadásaiban lelkiismeretes és pontos, amellett jóindulatú és olykor tulságos mértékben elnéző s kegyes tanárnak. Annyira megszerette a tanítást, hogy nyugdijaztatása után is tartott még előadásokat. Legfontosabb művei: Geschichte der Westgothen (Frankfurt 1827); Geschichte der Omajjaden in Spanien (Frankfurt 1829); «Gesch. Spaniens und Portugals zur Zeit der Almoraviden und Almohaden» (2 köt., Frankfurt 1837-39., 2. kiad., 1840); Geschichte der Heruler und Gepiden (6 köt., Frankfurt 1835); Geschichte Kaiser Sigmunds (4 kötet, Hamburg 1835-45); e munka dacára annak, hogy a dolog természete szerint számos részében elavult, még ma is nélkülözhetetlen. A bécsi egyetem 500 éves jubileuma alkalmából megirta e főiskola törtörténetét: Geschichte der Wiener Universität, mely munkából 1865-85-ig 3 kötet látott napvilágot. A III. kötet, mely csak A. halála után jelent meg, a humanizmus korát tárgyalja és Hunyadi Mátyás és a Jagellók korabeli magyar tudományos mozgalmakra nézve is tartalmaz becses adalékokat. Magyar vonatkozásu dolgozata: Ueber Trajans steinerne Donaubrücke, Bécs 1858.

Forrás: Pallas Nagylexikon