Aschenbrier

Antal. hittudor, szül. Pjerg-Szélaknán, Hontmegyében 1849 febr. 14. A hittudományt Bécsben az egyetemen hallgatta, mint a Pázmány-féle intézet növendéke. 1873-ban hittudorrá aváttátott a bécsi egyetemen. Ezután Esztergom segédlelkésze lett, honnan egy hónap mulva a budapesti központi papnevelő intézet tanulmányi felügyelőjévé nevezték ki. 1874-ben az esztergomi papnevelőben az egyházjog és történelem tanára lett; 1882-ben pedig a budapesti egyetem hittudományi karában az egyházjog nyilv. rendes tanárává neveztetett ki. Az 1886-87. és 1888-89. tanévekben a hittudományi kar dékánja volt. 1887-ben a szt. István-társulat megválasztotta a tudományos és írodalmi oszt. tagjává. 1892-ben cs. és kir. udv. káplánná nevezték ki. Munkái: 1. Beszéd az 1888-89. egyetemi tanévnek ünnepélyes megnyitásakor. Budapest, 1888. 2. A plébániai anyakönyvekkről. U. ott, 1890. (Ism: Irodalmi Szemle.)

Forrás: Pallas Nagylexikon