Aschenbrier
Antal. hittudor, szül. Pjerg-Szélaknán, Hontmegyében 1849
febr. 14. A hittudományt Bécsben az egyetemen hallgatta, mint a Pázmány-féle
intézet növendéke. 1873-ban hittudorrá aváttátott a bécsi egyetemen. Ezután
Esztergom segédlelkésze lett, honnan egy hónap mulva a budapesti központi
papnevelő intézet tanulmányi felügyelőjévé nevezték ki. 1874-ben az esztergomi
papnevelőben az egyházjog és történelem tanára lett; 1882-ben pedig a budapesti
egyetem hittudományi karában az egyházjog nyilv. rendes tanárává neveztetett
ki. Az 1886-87. és 1888-89. tanévekben a hittudományi kar dékánja volt.
1887-ben a szt. István-társulat megválasztotta a tudományos és írodalmi oszt.
tagjává. 1892-ben cs. és kir. udv. káplánná nevezték ki. Munkái: 1. Beszéd az
1888-89. egyetemi tanévnek ünnepélyes megnyitásakor. Budapest, 1888. 2. A
plébániai anyakönyvekkről. U. ott, 1890. (Ism: Irodalmi Szemle.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|