Ascherson
Pál, porosz botanikus. szül. Berlinben 1834 jun. 4-én, az
orvosi és természettudományokat ugyanitt végezte (1850-55), végre 1873 óta u.
i. ma is a növénygeográfia tanára. A botanika szeretetét apja költötte fel
benne. Braun Sándor tanárától pedig annyi táplálékot nyert, hogy az orvoasi
praxist mellőzve, a tudományos pályán maradt, s Berlinben májd mint
asszisztens, majd 1884 jul. 1-ig a kir. herbarium őre, működött.
Növénygeografiai tanulmányok érdekében sokat utazott (1863. Szardinia
szigeten), tudomány szomja hazánkba is elhozta s 1864 jul. 27-től szept. 1-ig a
Kárpátok flóráját szerencsével tanulmányozta. 1865-ben a Mátra növényzetét
kutatta. Ugyan ebben az évben a botanikusok közt ő volt az első, aki a Fertő-tó
kiszáradását megvizsgálta s a berlini földrajzi társaság közleményeiben
ismertette (Dia Austrocknung des Neusiedler Sees; a bécsi geol. Reichsanstalt
is átvette 1866). Igen szép érdeme A.-nak, hogy a magyar munkák megértése
kedvéért nyelvünket tanulta: a magyar orvosok és természetvizsgálóknak 1865-ben
Pozsonyban tartott vándorgyűlésén Néhány magyar növényről előadást is tartott s
Dorner-ünk magyar munkáját az arankáról a Linnaea részére németre fordította.
1867-ben Dalmátországban botanizált. Darner ajánlátára 1869 óta a M. T.
Akadémia külső tagja. Mint botanikus 1873-1874-ben a Rohlfs-expediciót a libiai
sivatagra követte, a rákövetkező télen u. o. a Kis-Oázis növényzetét
tanulmányozta. Ezután még háromszor volt Afrikában s hol maga, hol pedig a
szintén híres Schweinfurth-fal nevezetes tanulmányokat végzett. 1876 őszén az
antropologiai kongresszus alkalmával ismét Budapesten volt, s a környéken több
kirándulást tett. A. mint szisztematikus, botanikus, növénybiologus,
növénygeografus és kritikus általában kitünő férfiú, s hogy széleskörü
tudományának megfelelő tanszéket nem kapott, rövidlátásának tulajdonitandó,
anyja iránt való nagy szeretete pedig nem engedte. hogy a tordobai tanszéket
elfoglalja. Számos tudományos cikke a berlini tudományos egyesületek
folyóirataiban. különösen a brandenburgi: botanikus egyesület
Verhandlungen-ében meg a Naturforscher Freunde-ben jelent meg. Önálló múnkái:
Flora der Provinz Brandenburg (Berlin 1864). mely tudományos jelességein kívül
azért is nevezetes. mert Braun Sándor tanárának természetes rendszere ebben a
munkában jelent meg. Schweinfurthnak Beitrag zur Flora Äthiopiens (u. o. 1867)
cimü munkájába Aufzähl. sämmtl. bekannter Phanerogamen der Nilländér
előszámitást irta. Leirts Rohlfs Reise von Tripolis nach der Oáse. Kufra
részére Észak-Afrika közép tájainak növényzetét (Beitrag zur Flora der
libyschen Wüste Berlin 1879: Die aus dem mitll. Nord-Afrika bekánnt gewordenen
Pflanzen, Lipcse 1881 valamint Kelet-Afrika botanikáját (Kuhn Miksával Lipcse
1879). Kanitz kolozsvári egyetemi tanárral a Catalogus Cormophytorum etc.
Serbiae, Bósniae etc. c. munkát (Kolosvár 1877) adta ki. Leunis nagy botanikája
(Synopsis) 3. Kiadása részére pedig a növénygeografiát dolgozta ki (l.
724-826.) A berlini akadémia 1892-ben megbízta Közép-Európa flórájának
megírásával.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|