Ascidiae

(állat), a zsákállatok (Tunicata) egyik osztálya; az idetartozó állatok vagy egyenkint v. telepekben élnek, tömlőformák és helyhez kötöttek. A testet borító zsákforma tömlőn két nyilás van: egyik a száj-, másik az alfelnyilás amely a bélsáron kivül az elhasznált vizet és az ivartermékeket is kiüriti. A szájnyitás egy nagy üregbe vezet, amely az ablakocskákkal áttört kopoltyukészüléket zárja körül s ebből indul ki aztán a gyomor. A tulajdonképi szájnyitás a kopoltyukészülék alapján nyilik, amelyhez a táplálékot, apró állati és növényi szervezeteket, a kopoltyukészülék csillanós lécei sodorják. A bélcsatorna V formán görbült és a szájnyitás közelébe emelkedve az alfelnyilásnál végződik. Szaporodásuk ivaros uton és ivartalanul történik sarjadzással: mindannyian himnősök, de önmagukat nem termékenyítik, sőt ivarszerveik is különböző időben érnek meg. A peték vagy a kopoltyu-készülékben vagy az alfelnyilásban fejlődnek tovább, sőt az embrió gyakran az anyaállat belsejében már elhagyja a peteburkot. A fiatal lárvának leggyakrabban porcostengelyü evezőfarka van, amely nagyon hasonlít a béka-porontyok farkához, de a kifejlődés teljes stádiumán e farkat már elveszíti s a még néhány más szervének elvesztése kapcsán úgynevezett visszás átalakuláson megy át. Az egyszerü A.-nál a fejlődésmenet ezzel bevégződik, de az öszetetteknél a lárva sarjadzás útján telepeket hoz létre. A telep idősebb egyénei lassankint elhalnak, de előbb sarjadzás útján új egyéneknek agnak életet, amelyek aztán bizonyos esetekben többen egy közös alfelnyilás körül csoportosulnak. Fejlödésmenetűkben különben több tekintetben megegyeznek az alsóbbrendü gerinces állatokkal, különösen pedig az Amphioxus nevü csőszivü halacskával s e miatt ezeket ősgerinceseknek is tekintik. Mindannyian kizárólag tengerekben élnek. Fajait négy rendbe osztják: 1. Egyszerü A. (A. simplices vel Monascidiae); egyenként élnek vagy indákkal összekapcsolt telepeket formálnak; helyhez kötöttek, lárváik szabadon úsznak evezőfarkkal; 2. Összetett A. (Synascidiae vel A. compositae); az egyes egyének közös köpenyben ülnek és több különböző telepjük nő össze; 3. Világitó A. (Luciae), szabadon úszó; átlátszó egyéntelepek; a telep egyik végén zárt, a másikon nyitott; a tengerekben éjjel világítanak; 4. Farkas A. (Copelatae) állandóan megmaradó evező-farkkal és alfelnyilás nélkül; végbelük közvetlenül a külvilágba nyilik.

Forrás: Pallas Nagylexikon