Asinov
a «szabad kozákok ataman»-ja, nagy port vert a nyolcvanas
évek végén: közönséges kalandor, aki előbb mint százados szolgált az orosz
hadseregben, aztán arra a gondolatra jött, hogy Abissziniát Oroszország és az
ortodox egyház számára megnyerje. 1883. el is ment Abissziniába, ahol neki
János négus általánosságban igéreteket is tett. Ez igéretek látszólagos
megerősítést is nyertek az által, hogy 1888-ban Kijevben, az oroszok
kikeresztelkedésének 900-dos ünnepélyén az abissziniai klérus egy állítólagos
küldöttség, t. i. egy fekete bőrü pap és egy u. olyan kisasszony által
képviseltette magát (ezek fogadtatásának e sorok irója is tanuja volt
Kijevben), s minthogy A. az orosz kormány támogatására is számított, 1889-ben,
miután az orosz egyház által jól elláttatta magát pénzzel, egy sereg csavargót
felfogadott «szabad kozákoknak.. s ezekkel és Paiszij misszionáriussal (aki
azonban még a nevét se tudta leirni) elindult azabissziniai expedicióra.
Áthajózván a Szuez-csatornán, elért a vörös tengerhez s 1889 februárjában a francia
kormány engedelme nélkül az ennek hatalom körébe eső Tadzsurabaiban, az Obale.
mellett partra szállt. Obry francia tengernagy felszólította őt, hogy vagy
szálljon újra hajóra, vagy adja át fegyvereit és lőszereit. Miután A. ezt
megtagadta, a francia Seignelay cirkáló 1889 februárjában lődözni kezdte
táborát, miközben öt ember meg is halt. Erre A. megadta magát, s az egész
expedició visszakerült Oroszországba. Ez az ügy a francia kamarában is szóba
került, még pedig egészen orosz-barát felfogással, de minthogy az orosz kormány
maga sem sokat törődött A.-val, az ügy elsimult. A. később ellátogatott Párisba
s ott Juliette Adam asszony, a «Nouvelle Revue» szerkesztője szalonjában
ünnepelték őt a francia főváros divat-hajhászó hölgyei, valamint a «Nouv. Rev.»
több cikke is: A. most Oroszországban internálva van.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|