faln Alsó-Ausztriában, Bécstől keletre, a Duna balpartján, a
Momamezőn (Marchfelden). A.-től délkeletre a Duna a 4 km kiterjedésű Lobau
szigetet képezi, melynek É.-i partjával szemközt van (A.-től 1.5 km.-re)
Esslingen falu. A. és Esslingen környékén vivták 1809 máj. 21. és 22-én az
asperni csatát, melyben Napoleont először győzték le sík földön vívott nagy
csatában. 1809-ben a Regensburg vidékén vívott 5 napi véres csaták után a
Napoleon által megvert osztrák hadsereg egyik része, Károly főherceg vezérlete
alatt, Csehország déli részén át vonult a Morvamezőre, míg a sereg másik része,
Napoleon seregének Bécs felé való előnyomulását lassítandó, a Duna jobb partján
Bécsbe s ennek kapitulálása (május 13.) után szintén a Morvamezőre hátrált,
miáltal május 16-án az osztrák fősereg ismét Károly főherceg vezetése alatt
egyesült. Napoleon május 18-ig 90,000 embert gyüjtött össze Ausztriában és
seregének a Dunán való átkelésére a Lobau-szigetet szemelte ki, amelyre
haderőit a Duna nagy ágán át biztosan átszállíthatta s a szigetből csakis a
Dunának keskeny ágán kellett esetleges ellenséges támadásnak kitetten átkelnie.
Az osztrák vezérkar még május 20-ig csak hadi cselnek tekintette a
Lobau-szigeten észlelt mozgolódást. Mikor azonban 20. a franciák a
Lobau-szigetről csakugyan átkeltek a halpartra s A.-t meg Esslingent rögtön
megszállták, Károly főherceg nem késedelmezett többé: hadtesteit azonnal a
Raasdorf és Stadelau között levő terület felé indította és 21. d. u. 75,000
emberrel megtámadta a franciákat, kik ekkor még csak 30,000-en voltak a
halparton. A főtámadás a franciák balszárnyának támpontja: Aspern ellen
irányult, hogy győzelem esetén a franciákat dunnai hidjaiktól elzárhassák.
A.-nél Masséna, Esslingennél pedig Lannes vezényelte a franciákat. Masséna
kétségbeesetten védelmezte asperni harcállását s a ritka vitézséggel és
szivóssággal harcoló osztrák és magyar csapatok csak több órai elkeseredett
harc után üzték ki a franciákat A.-ből, melynek minden egyes házát szuronnyal
kellett elfoglalni. A franciák azonban A. elvesztése után sem veszítették el
önbizalmukat, melyet még az a hír sem ingatott meg hogy visszavonulásuk
egyedüli útját, a szigetbe vezető hidat az osztrák hídtörő hajó elrontotta.
A.-től keletre ujra állást foglaltak s ott meg is állottak, míg az éjszaka be
nem köszöntött s ezzel az osztrák sereg támadó működése véget ért. Esslingent
az osztrákok 21-én nem tudták elfoglalni. Napoleon éjjel helyreállíttatta a
nagy hidat és 22-ikéig még 30,000 embert vezetett át a halpartra s e napon már
ő lett a támadó fél. Bal szárnyával a.-t támadtatta meg ujra főerejével pedig
A. és Esslingen között intetett hatalmas támadást az osztrák középhad ellen.
Lannes vezetese alatt a franciák már csakugyan győzedelmesen törtek be az
osztrák harcba, amikor Károly főherceg, zászlóval kezében, maga vezette előre
már-már ingadozó zászlóaljait, melyek végre a tartalékból előre rendelt
gránátos zászlóaljakkal együtt, a franciákat hátrálásra kényszeritették. E
közben a franciák elfoglalták volt ugyan A.-t, de miután erősbítések nem
pótolták a veszteségeiket, azt ismét elveszítették. Ugyanekkor az osztrák tüzérség
pusztító tüzelést intézett az A.-től keletre összeszorult francia balszárny és
középhad ellen. Esslingent ugyan az osztrákok nem birták még ekkor sem
elfoglalni, de a vitéz Lannes tábornagy már halálra volt sebesítve és a francia
sereg legkitünőbb csapatai annyira meg voltak tizedelve, hogy Napoleon is
lehetetlennek tartotta a győzelem kivívását. Elrendelte tehát a Lobau szigetre
való visszavonulást. Ezt a visszavonulást Masséna oly ügyességgel és
hidegvérrel rendezte és vezette, hogy a francia sereg e rendkivül kedvezetlen
viszonyok között, vesztett csata után s a hatalmas folyón át való
visszavonulása közben is csak aránylag kevés embert és ágyút vesztett el. A
csata nagyon véres volt az osztrák sereg katonáinak egy harmadát (24,000
ember), a francia felét; 30,000) vesztette el. Az osztrák hadsereg nem aratta
győzelmének gyümölcseit, mert, állítólag lőszer-hiány miatt, nem folytatta a
támadást, hanem a csatatér mögött ismét táborba szállva nyugodtan várt, míg
Napoleon valamennyi, 22-ig még távolabb vidékeken járt seregeit is Bécs alá
hozta s azokkal ismét s ekkor már több sikerrel, támadóan léphetett fel. Lásd
Wagram.
Forrás: Pallas Nagylexikon