Aspirátor
leginkább a kémiai laboratóriumokban használt készülék,
melynek segélyével vm. edényen v. készüléken át légáramot vezetünk, vagy vm.
edényben légritkított teret létesítünk. Legegyszerübb szerkezete a következő:
egy tágabb, hengeralaku fém v. üvegedény teljesen záró födelére cső van
erősítve légzárólag, amely cső gummicső által összeköttetésbe hozható azon
készülékkel, amelyen át légáramot akarunk vezetni, v. amelyben légritkítást
akarunk létesíteni. Az edény fenekén v. a fenékhez igen közel az oldalán,
csappal ellátott kiömlési cső van alkalmazva. Kisérlet alkalmával az edényt
megtöltjük vizzel, rá felső csövet összeköttetésbe hozzuk azon edénnyel,
amelyen át légáramot akarunk vezetni s azután megnyitjuk az A. alján levő
csapot. A viz az A.-ból kiömlik s helyébe a kérdéses edényen át lég áramlik. A
légáram gyorsaságé a kiömlő viz mennyiségével - tehát a csappal -
szabályozható. Jelentekenyebb ritkítás eszközölhető Bunsen
vizlégszivattyujával, melynél a függélyes csőben aláeső vízoszlop sulyával
szivólag hat a csővel összeköttetésben álló edény légtartalmára s ezt magával
ragadván, ritkítást hoz létre. Minél hosszabb az aláeső vízoszlop, annál
nagyobbfoku ritkítás érhető el. Különösen egyszerü kezelésüek és jól működők a
Körting- (Hannover) féle A.-k melyek valamely vízvezeték csapjára alkalmazva;
azonnal működésbe hozhatók. Különösen kémiai szűréseknél (filtratio) nyernek
alkalmazást.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|