Aspirátor

leginkább a kémiai laboratóriumokban használt készülék, melynek segélyével vm. edényen v. készüléken át légáramot vezetünk, vagy vm. edényben légritkított teret létesítünk. Legegyszerübb szerkezete a következő: egy tágabb, hengeralaku fém v. üvegedény teljesen záró födelére cső van erősítve légzárólag, amely cső gummicső által összeköttetésbe hozható azon készülékkel, amelyen át légáramot akarunk vezetni, v. amelyben légritkítást akarunk létesíteni. Az edény fenekén v. a fenékhez igen közel az oldalán, csappal ellátott kiömlési cső van alkalmazva. Kisérlet alkalmával az edényt megtöltjük vizzel, rá felső csövet összeköttetésbe hozzuk azon edénnyel, amelyen át légáramot akarunk vezetni s azután megnyitjuk az A. alján levő csapot. A viz az A.-ból kiömlik s helyébe a kérdéses edényen át lég áramlik. A légáram gyorsaságé a kiömlő viz mennyiségével - tehát a csappal - szabályozható. Jelentekenyebb ritkítás eszközölhető Bunsen vizlégszivattyujával, melynél a függélyes csőben aláeső vízoszlop sulyával szivólag hat a csővel összeköttetésben álló edény légtartalmára s ezt magával ragadván, ritkítást hoz létre. Minél hosszabb az aláeső vízoszlop, annál nagyobbfoku ritkítás érhető el. Különösen egyszerü kezelésüek és jól működők a Körting- (Hannover) féle A.-k melyek valamely vízvezeték csapjára alkalmazva; azonnal működésbe hozhatók. Különösen kémiai szűréseknél (filtratio) nyernek alkalmazást.

Forrás: Pallas Nagylexikon