Asser
Asserius Menevensiá János, Ingulf, Asker melléknévvel,
angolszász történetiró a VIII. sz. végén. Születésére nézve brit volt Scotus
Erigena tanítványa s a királyfiak nevelője Nagy Alfréd udvarában; utóbb
sherbone-i püspök lett, ahol 910-ben meghalt. Alfréd A. tanácsára alapította az
oxfordi tudós társulatot. Alfréd életét is megirta: Historia de rebus gestis
Alfredi regis cím alatt. Először Parker adta ki Londonban 1574. Ujabban
megjelent a Monum. histor. brit. 1848. (L. Stephen. Diction. of Nation. Biogr.
II. 198. I.) Assermann (Vendrei) Ferenc, honvédezredes és hadtörténeti iró,
szül. Sepsi-Szent-Györgyön 1821-ben. Az osztrák seregből a honvédekhez lépett
át és eleinte Kiss Ernő mellett szolgált. Fokonkint emelkedett, mig Klapka 1849
máj. 25-én reábízta Komárom várának parancsnokságát. A győzelmes ácsi
kirohanásnál a II. o. érdemrendet vívta ki magának. A vár feladása után
Erdélyben élt, de a honvédség ujjászervezése után ismét szolgálatba lépett mint
ezredes és a szegedi kerület parancsnoka. Irodalmi munkássága a szabadságharc
több fontos részét világítja meg. Ő tört először lándzsát Görgey mellett (1867)
és előadása a pákozdi csata előzményeiről (Budapesti Szemle), hol mint szemtanú
beszél, megmagyarázza a magyar ügyet szolgáló császári tiszteknek, különösen
Mógának magatartását.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|