Asszaszinok

az iszmáiliták neve alatt ismeretes tulzó siita felekezet kebeléből elágazott mohammedán szekta, melynek alapítója, a XI. században a persa származásu Haszan ibn Szabáh. Az iszmá"ilita hitvallás alapján keletkezett fátimidák dinasztiájában 1078-80. években kitört egyenetlenségek idejében Egyiptomban tartózkodván, az udvari párt ellen kifejtett törekvésekben való részvétele miatt Egyiptomból száműzték. Hazájába, Persiába tért vissza, ahol sikerült neki hitvallása számára, melynek tanait irásban is összefoglalta, számos hivőt toborzani és az 1086-ban hatalmába kerített Alamut nevü várban Kazvin közelében propagandája számára központot alkotni. Dacolva az akkortájt hatalmas szeldsukokkal, korának összes hatalmi tényezőit rettegésbe ejtette különféle beavatottsági fokokra oszló hivőinek orgyilkos tőre előtt. Mesterséges eszközökkel, nevezetesen kábító italokkal (hasis) felcsigázván hivőinek képzeletét, ezek «a hegy véneinek» (sejkh al dsebel) nevezett és a rend élén álló nagymesterek parancsára a legkegyetlenebb gyilkosságokat hajtottá kvégre. A hasis szótól ered az A. elnevezése és az assasine szónak e jelentése: orgyilkos. Lassanlassan Alamuton túl terjesztve hatalmát, Persiában Khorászánban és a Libanonban számoserős várat kerített birtokába, melyekből az A. névleg az egyiptomi fatimidák fenhatósága alatt mindinkább függetlenebb uralmat fejtettek ki. 1124-ben Haszánra egyik helytartója, Buzurg Ummid következett az uralkodásban, utána 1138. fia, Mohammed. Ennek fia, II. Haszan (1162-1166), ki atyját megtagadva, magát a fátimida család egyik ágából származtatta és így Ali ivadékának mondta, az A. teologiai alapját tovább fejlesztve nyiltan ellentétbe helyezkedett az iszlám alaptörvényeivel, melyeket az iszmá"iliták magasabb fokain amugy is alaposan megingattak. Utána még csak fia, II. Mohammed (1166-1210) tartotta fen elődje vallásos álláspontját, mig ennek utódal ismét Haszan ibn Szabbáh rendszeréhez tértek vissza. A mongoloknak Persiába való betörésével az A. hatalma egyre gyengült. Alamut utolsó fejedelmét, Rukn-aldint, a mongolok khánja 1256-ban kivégezteté; de Sziriában tovább is fentartották hatalmukat, és a mongolok kiüzetése után Baibarsz egyiptomi szultánnak hódoltak meg, ki 1273-ban utolsó várukat, Kahfot is elragadta tőlük: Az egyiptomi szultánoknak még rendelkezésükre állottak orgyilkos mesterségükkel, de gazdáikkal együtt minden befolyásuk megszünt és azontúl minden-politikai jelentőség nélkül csakis mint homályos vallásos szekta tengődtek. Maradékaik még most is találhatók az apró szektákban bővelkedő Libanonban; hitük, miként a siita felekezetből elágazó egyéb szektáké is, Ali istenítése, a lélekvándorlás stb. körül forog. Dogmáikat szigoruan titkolják az idegenek előtt. A persa A.-tól származik a keleti Indiában, ugymint Ománban is csekély számmal található Chodsák szektája, melynek emberfölötti tiszteletben részesített főnöke Haszántól származtatja eredetét. Fénykorukban az A. nem csekély befolyást gyakoroltak koruk nagy eseményeire, a keresztes hadjáratokkal kapcsolatos harcokra és politikai változásokra. II. Mohammed alatt egyik hadvezérük, Szinán alakja magaslik ki, ki az ala muti fejedelemtől csaknem teljesen független hatalomra vergődött a sziriai A. egy nagy része fölött. Ügyes körültekintesénél fogva hívei mindentudó prófétának tartották. I. Amalrik alkudozásokba bocsátkozott vele, Núr ed-din hasztalan harcolt ellene, Szaladdin pedig kénytelen volt vele békeszerződést kötni. Vakon engedelmeskedő híveit Montferrati Konrád meggyilkolására használta fel.

Forrás: Pallas Nagylexikon