Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Asszir művé... ----

Magyar Magyar Német Német
Asszir művé... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Asszir művészet

A Tigris balpartján több óra járssnyira szétszórt falvak: s pedig egyenesen a Mosul átellenében fekvő Nebby Junas és Kujundsik, tőle D. felé Nimrud és É. felé Korsobad a legkiválóbb lelhelyei az A. emlékeinek. Niebuhr G. már 1829. kifejezte sejtelmét, hogy Ninive maradványainak ama halmok alatt kell rejleni, melyeken e falvak fekszenek. A német történész sejtelme nemsokára. valóságnak bizonyult. Botta mosuli francia konzul 1843 márc. havában Korsobadban megkezdé az ásatásokat és az ott talált emlékekből az első szállítmányt két év mulva útnak indított Franciaország felé. Layard Henry angol tudós 1845 nov. havában Nimrud táján kezdett ásni és itt, meg Kujundsikban 1847. évig folytatta a munkát, majd a brit muzeum megbizásából 1819-1851-ig ásott mind a két helyen. A napvilágra került és elszállítható munkák a brit muzeumba kerüitek, mely az asszir emlékek leggazdagabb gyüjteményét birja. A francia -kormány megbizásából Place 1851-1856-ig folytatta az ásást Korsobadban. Később mások is ástak e vidéken, s kiegészítették azt, amit az előbbi nagy arányu munkálatok földerítettek. Az előkerült ékirások kétségtelenné tették, hogy Nimrud helyén a régi Kala város, hogy Nebby-Junas és Kujundsik helyén Ninive állott, a Korsobadban előkerült romok pedig a dinasztia-alapíto Sargon királytól a Kr. előtti VIII. században épített palotának a maradványai. A bibliában azt olvassuk, hogy Jónás próféta az utat Ninive egyik végétől a másikig három nap alatt tette meg, sziciliai Diodoros görög iró pedig azt mondja, hogy Ninivét hosszában 150 stádium (18 ezer lépés) és szélességében 90 stádiumnyi (11 ezer lépés) fal övezte, e roppant falnak sehol sincs nyoma. Ellenben az ásatások azt bizonyítják, hogy a szó legtágabb értelmében, azaz hozzávéve Kala és Assur városokat, melyek időnkint fejedelmi székhelyek voltak továbbá a Sargontól épített palotát és várost, Ninive volt akkora kiterjedésü, mint a biblia mondja, de ama városoknak külön falaik voltak.

Sargon palotája Korsobadban, melynek ásatását Botta és Flandin kezdte meg és Place fejezte be, az egyedüli asszir fejedelmi építmény, melynek romjai egész terjedelmükben föl vannak tárva, tehát a részletekre is kiterjedő, majdnem teljes képet nyujt úgy az asszir építészetről, mint az asszir művészet többi ágairól.

Noha a Tigris vidéke homokkőben és mészkőben nem volt oly szegény, mint az Eufrátes környéke, mindazáltal az asszirok éppen úgy, mint a kaldeabeliek, kiknek az építészetben-tanítványaik voltak, a falak zömét vályogból építették, de a terméskő, melynek kimunkálásához jól értettek, szintén játszik szerepet építészetökben. Sargon palotáján s a többi asszir fejedehni palotán is csupán az alapfalak burkolata volt faragott kő, s pedig mindegyik darab egyenlő magasságu, de hosszuságra és vastagságra nézve különböző. A fal legalján. fordulnak elő olyan darabok is, melyeknek vastagsága és magassága 2 méter, hossza pedig 2,70 méter.

Az alapfal 18 méter magas volt, ebből 2 1/2 m. az alapozás, 14 méter a földből kiemelkedő alap és 1 1/2 méter korlátul szolgált. Az alapfal teste a burkolaton belül vályog volt, valamint vályogból állott az épületnek többi része. A falak vastagsága négy és nyolc méter között váltakozik. Magának az épületnek falai romba dőltek, tehát azoknak magasságát, valamint általán a fölépítés alakját nem ismerjük. E tekintetben pusztán találgatásra vagyunk utalva. A falaknak 2-3 m. magasságu maradványai azonban világosan megjelölik a palota elrendezését. Tudjuk, hogy 184 födött helyisége és 24 udvara volt. A födött helyiségek részint folyosók, részint nagyobb termek és kisebb szobák voltak. A termek is rendszerint keskenyek és hosszukásak; hosszuságok kétszer, háromszor, sőt hatszor is fölülmulja szélességüket, tehát inkább folyosóhoz hasonlók. Négyzetes alaku tágabb terem ritka. A födött helyiségek területe általán nincs arányban a maí építészet fogalmai szerint a falak vastagságával. Az építmény egész területének majdnem felét a falak tömege foglalja el. Ez aránytalanságot megmagyarázza a helyiségek befödésének módja. Layard még azt a nézetet vitatta, hogy az asszir paloták termeit és folyósóit vizirányos gerendás menyezet födte. Place ellenben kimutatta, hogy a ninivei palotáknak általán ésSargon palotája termeínek, szobáinak és folyosóinak kivétel nélkül dongaboltozatu mennyezete volt. E boltozatok is vályogból épültek és a vályogot agyagos vizzel ragasztották össze, ugy hogy a boltozat tulajdonképen tapasztott falból készült. Place arról is meg van győződve, hogy az asszirok a négyzetes alaprajzú termeket kupolával födték. Föltételezhető azonban, hogy az asszir építészet a vizirányos lapos mennyezetet is alkalmazta.

Ugy látszik a falakon nem voltak ablaknyilások. A helyiségek részint a rendkívül széles kapukon és ajtókon, részint talán a boltozaton hagyott nyiláson át nyertek aránylag gyér világosságot. Nem tudjuk bizonyosan, de föltehető, sőt a boltozatos mennyezetből, még inkább abból, hogy a boltozaton ablaknyilások voltak, önként következik, hogy a palota nem volt emeletes. Ez azonban nem zárja ki, hogy egyes palotáknak voltak emeleteik, melyeknek helyiségei azonban más célra szolgáltak, mint a földszinti termek hosszu sorai.

Sargon palotájának. romjaiból is kerültek elő épületeket ábrázoló domboru művek s könnyü fölismerni, hogy az épületek fölső emeletén nyitott folyosó huzódik végig. E folyosóknak, valamint szintén domboru műveken ábrázolt és nyilt erkélyhez hasonló kisebb építményeknek párkánya is oszlopokon nyugszik. Azonkivül föltehető, hogy a lapos mennyezetü termek gerendái is oszlopokon nyugodtak. Az utóbbiak fából lehettek, s talán bronzzal voltak burkolva. A romok közt talált pikkelyalaku bronzlemezek, melyek a fának a kérgét látszanak utánozni, valamint az alaktalan bronzdarabok az oszlopok burkolatának maradványai lehetnek.

A Korsobadban, Sargon palotája romjai közt talált kőoszlop töredéke, mely az oszlopfőből és a törzs egy kis darabjából áll, az építészet ez elemének Assziria területén eddig egyetlen emléke. Az asszír kőoszlopról egyébként az épületeket ábrázoló domboru művek nyujtanak tajékozást. E szerint az oszlopoknak nincsen talpuk, lábuk kidomborodó egy tagból áll; e tag felső széle néha karajos. Az oszlop lába néha oroszlánnak vagy szárnyas négylábu állatnak a hátán nyugszik. Az oszlop törzse hengeralaku, vagyis fölfelé nem vékonyodik, alul és felül karimában végződik. Az oszlopfő vagy virágkehelyhez hasonlít, vagy kocka, melyet kecskeszarv-alaku levelek, vagy egymás fölé helyezett és csigavonalban lehajló két tagozat díszíti. Ez utóbbi feltünően hasonlít a görög jón oszlopfőhöz.

Assziria építészete nem hanyagolta el az isteni tiszteletre szolgáló építményeket sem. mindazáltal ezek kevésbbé jelentékeny alkotásai. A szentély mintegy függelékét képezte a fejedelmi palotának és amennyire a romokból következtetni lehet, szintén vályogból emelt és szines mázu téglával burkolt, lépcsőzetesen emelkedő, csekélyebb terjedelmü építmény volt. Annál terjedelmesebb, hatalmasabb alkotások voltak a fejedelmi paloták. melyek magukban egyesítik az összes asszir művészetet. A romokból kiviláglik, hogy a paloták milyenek voltak. Igy Sargon palotája a föld szine fölött 14 métérnyire kiemelkedő alapon állott. melyr e lépcsők vezettek föl. A palota udvarok, dongaboltozatu folyosók, szobak és lapos mennyezetü termek tömkelegéből állott. A bejárat boltíves díszkapu volt. A folyosókat, udvarokat és a szobákat egymással szintén boltíves, széles és magas ajtónyilások kötötték össze. A kaput két oldalt emberfejü, oroszlán farku, sas-szárnyu bikatestü óriási alakok őrizték, melyek mészkőből voltak faragva. A falakat kivül és belül a hosszu folyosók mentén mészkőből vagy puha alabástromból faragott domboru művek, ezek fölött pedig vagy emberi és állati alakokat ábrázoló vagy pedig tarka mustrába összerakott szines mázu téglák burkolták. A padozat szint ilyen téglával volt kirakva. E burkolat a porhanyó anyagból rakott inkább tapasztott falak védelméül de egyszersmind az épület pompás diszítéseül is szolgált. A domboru művek a fejedelem életeből kivált uralkodásának eseményeiből vett jelenetek végtelen sorát ábrázolják. A szines mázu téglákból összerakott mustrák elemei részint növények, kivált gyakori a rózsa, a pálma és lotoszvirág, részint pedig leleményesen szerkesztett geometriai és fonatos alakok. A kapuszárnyakat öntött, vagy trébelt bronz lemezek burkolták.

Az asszirok a szobrászatban is tanítványai voltak Kaldea népének. A szobrászat minden nemét művelték: trébeltek és öntöttek bronzból, faragtak keményebb kőből és puha alabastromból, alakítottak agyagból és készítettek összerakott művü szobrokat is. Az istenek és a szellemek szobrai Assziriában a képzelet sajátszerü alkotásai voltak. A rossznak eszméjét a szobrász úgy fejezte ki, hogy sokféle rút formát összerakott a jótékony szellem szobra is vegyes, de nem visszataszító formákból van egybe állítva. Az egyes részek a természetből vétettek, p. a gonosz szellem arca rút torzkép volt, de emberi alaku, szárnyai a denevéréhez hasonlítottak, emberi lábain pedig állati körmök voltak. Az egyes részekben volt természethűség, az egész azonban nem felelt meg a valóságnak. A szellemi fönséget, testi erőt és fejedelmí hatalmat jelképező, elemekből összealkotott, ilyen alakok voltak a kaput őrző óriások is.

Az épületek falait burkoló domboru művek a legkiválóbb alkotásai az asszír szobrászatnak. A városalapító és palotaépítő hatalmas királyok a legfőbb tárgya a domboru ábrázolásoknak. A nép állami és társadalmi élete a király személyében összpontosult; az építészet a királyoknak dolgozott; a királyok képmását végtelen sokszor ismételni, az uralkodói élet minden mozzanatát megörökíteni: ez volt az asszir szobrászat föladata. A király, kinek személyében. minden hatalom egyesítve van, az ábrázolásokban öntudatos, méltésággal lépdel, udvari tisztek és szolgák hosszu sora követi őt és viszi utána a hatalom jelvényeit; harci szekerek, lovasok és gyalogosok vonulnak föl; itt nagy hévvel foly a harc az ellenség soraiból számosan elestek; az assziroknak nincs halottjuk; ott város ostromát látjuk; hadifoglyok csoportjait katonák kisérik; a király trónon ül és fogadja a legyőzött nép hódolatát, vagy pedig saját alattvalói a földre borulnak előtte; majd áldozni készül az isteneknek és papok és szolgák kisérik; majd meg vadászaton halomra lövöldözi a beszorított szarvasokat, vagy nyilakkal leteríti a dühösen támadó oroszlánt; majd lakomára készül, sőt már hozzáült és a szolgák hosszu sorban hordják föl az ételt és. az italt. Hatalmas uralkodók voltak azok, kik e műveken elbeszéltették és megörökítették életük minden eseményét. Hogy a domboru művek elbeszélése még érthetőbb legyen, néhol még ékírású szöveg is járul hozzájuk.

Mind e jelenetekben az alakok csoportosítása és mozdulata jellemző, élénk kifejezésü meglátszik rajtuk, hogy készítőik megfigyelték a valóságot ez oldalról is, s hogy természethűségre törekedtek. Ezzel ellentétben föltünik, hogy mennyire hiján voltak a test arányossága iránt való érzéknek. Az alakok ebbeli fogyatkozását azonban elfödi a bokáig érő talár és a köpeny. A ruházatuk rendszerint díszes, de nincsenek hajtékai és a válltól a bokáig mereven feszes. Az alakok rendesen oldalnézetben vannak és lépő helyzetben is mindkét lábuk egész talppal érinti a földet. A lábfej oldalt, a törzsök szemben, az arc ismét oldalt látható. A szem a félarcon nem oldalnézetben, s rövidülve, hanem elülnézetben van.

Aria, sémi és turáni népek találkoznak a domboru műveken, de azok fajilag egymástól nem különböznek. Az egyéni jellemzés és a kedélyi kifejezés még inkább hiányzik az arcról. A kifejezés egyedüli eszköze a mozdulat. Az arc vonásai és formái mindig ugyanazok: alacsony homlok, erős szemöldök, nagy, nyitott szem, hajlított orr, kis száj, gömbölyü áll, geometriai szabályossággal elrendezett haj és szakáll. Áz előkelők kivált a királyok ruhája gazdag díszü. Női alakok nem fordulnak elő. A szakálltalan alakok eunuchok, rabszolgák, szóval alsóbb osztálybeliek. Az állati alakokat az asszir szobrászat a mozdulat utánzásában való járatosságánál fogva aránylag legnagyobb tökéllyel állította elő.

A régibb domboru műveken az alakok és csoportok elrendezése egyszerübb, ezeknek háttere egy sík és az alakok is egy síkban állanak. Sargon korzobádi domboru művein az alakok már egymás mögött állanak és egymást elfödik. Még későbbi domboru művek már tájat is ábrázolnak, de távlat nélkül, úgy hogy a távolabbi alakok nem hátrább, hanem egymás fölött állanak. A kimunkálás valamennyin fölötte egyenlőtlen, ami azt bizonyítja, hogy sokan és sietve dolgoztak rajtuk.

Az asszir paloták romjai közt falfestmények nyomaira is akadtak, de a festékek a levegő hatása alatt azonnal elpusztultak. A festészetnek emlékül fönmaradt egyetlen nagyobb töredék égetett agyagra mázzal festett három alakot ábrázol. Az alakok rajzolata feltünően széles vonalu, az alap halovány-sárga a ruházat zöldes-sárga a test halovány barnás-sárga a haj és szakáll fekete.

Az említett domboru művek nemcsak az építészet részleteit és a fejedelmek viselt dolgait ábrázolják, hanem egyuttal megismertetik a szokásokat a ruházatot, a fegyvereket és egyéb eszközöket De a romokból is számos fegyver, ékszer, öntött és trébelt bronz, ezüst, arany és vas tárgy, zománcos és elefántcsontból faragott mű került elő. Ezek együtt annak tanui, hogy az asszir nép a kisebb művészetek sokféle technikájában volt járatos. és hogy a közhasználatu tárgyak előállitásában a formák nagy tökélyét érte el.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is