Asszociáció

(lat. 'társítás'): az idegi összeköttetés kialakulásának folyamatát jelentő kapcsolatképzés egyik esete, amelynek során a térben, időben együtt szereplő, ill. hasonló v. ellentétes tulajdonságú dolgok képei, nevei kölcsönösen felidézhetik egymást. Az asszociációs kapcsolat a tanulás eredménye; a tanulást úgy is értelmezhetjük, mint kapcsolatképzést. A asszociáció a verbális tanulás és a gondolkodás folyamatainak egyik legfontosabb alapmozzanata. - Az asszociációs kapcsolatok a megismerés egész folyamatára kihatnak: szerepük van mind az ismeretszerzésben, mind az alkalmazásban, ezért kialakulásukat tudatos ped.-i tevékenységgel kell segíteni. Az új ismeret feldolgozásának első lépései közé tartozik azoknak a meglévő ismereteknek a felidézése, amelyek az újjal asszociációs kapcsolatba lépve segítik annak rendszerbe épülését (asszociációs szintek). Az előzetes tudásszint (előismeret) ilyképpen meghatározó a tanulás eredményességét illetően. - Az alkalmazásra vonatkozó ped.-i és pszich.-i kutatások egyértelműen arra utalnak, hogy a sikeres alkalmazás egyenes arányban van az ismeretek mozgósításának mértékével, valamint az asszociáció minőségével. Az alkalmazás alapját az asszociációs rendszerek felidézése adja: lényeges kritériumok, hogy az asszociáció ne egyedi, hanem a tárgyak, jelenségek széles körére vonatkoztatható legyen, valamint hogy az asszociációs rendszerek nyitottak legyenek. Ezek biztosítják az ismeretek felhasználhatóságát, az aktualizálhatóságot. - Az asszociációnak term.-es funkciója van a rendszerezés, => rögzítés esetében (hiszen a rendszerezést úgy is felfoghatjuk, mint tudatos asszociációs kapcsolatteremtést), valamint az értékelés egészén belül a tudás exteriorizációja alkalmával. - Ir. Bogojavlenszkij - Mencsinszkaja: Az iskolai ismeretelsajátítás pszichológiája. Bp. 1965.; Nagy L.: Az ismeretek alkalmazásának pszichológiai problémái. Bp. 1979.; Barkóczi I. - Putnoky I.: Tanulás és motiváció. Bp. 1980.; Kelemen L.: Pedagógiai pszichológia. Bp. 1981.

Forrás: Lappints Árpád