Asszonánc

(francia: assonance, összecsengés), magánhangzói rím, a rím egy kevésbbé tökéletes faja, mely valószinüleg megelőzte a teljes rimet, s abbanáll, hogy a rímszóknak pusztán magánhangzói egyeznek meg, míg a mássalhangzók egyezésére nincs tekintet (p. ember-tenger). A valódi rímet maig is teljesen pótolja az A. oly nyelvekben, melyekben a hangzók kiejtése tiszta és minden szótag, az utolsó is, szabatosan, teljesen hangzik. Ezért a spanyolban az A. a rímelés rendes módja, külön műforma;. főleg a románcok rimelése A.-ban áll. Nem pótolhatja azonban az A. a rímet az oly nyelvekben, minő a német, melyben a szók jelentősebb eleme nem a hangzó, hanem a mássalhangzó s a nem hangsúlyos hangzók kiejtése hanyag; különben az ófelnémet élt vele s a német népdal maig is használja. A. bizonyos értelemben van nálunk is, mert nyelvünk kedveli a hangzókat, sőt verselésünkben a magyar A. célszerübb és fontosabb is a teljes rímnél. Irodalmi felújulásunk óta költőink sokat adtak a rímre, de német hatás alatt a német rímelés követelményeit tartották több kevesebb sikerrel szem előtt s a rimek jóságához megkivánták minden betü egyezését. A rím teljességének e sürgetése ragozó nyelvünk föltételei közt azzal a bajjal járt, hogy költőink ugyanazon szóelemek (képzők és ragok) összerímeltetesére szorultak, miáltal a rim újsága szenvedett; amennyiben pedig ezt kerülni akarták, a rímelő szók összekeverésében voltak mesterkéltekké; egészben pedig oly szabály volt a rímelés teljessége, melyet minden igyekezet mellett sem tarthattak meg. Végre Arany János Valami az A.-ról cimü tanulmányában kifejtette (1854), hogy költői gyakorlatunk helyesen járt el, midőn teljes rímek helyett A.-cal is beérte; megállapítá egyszersmind az A. törvényeit s költeményeiben alkalmazta is, amint erre népdalok, sőt műköltők is példákat adtak volt. Különben nálunk az A. nem külön módja a rímelésnek, melyet következetesen alkalmaznának, hanem a teljes rímek közé vegyül, mint kevésbbé teljes rím s nem is elég hozzá a hangzók egy ezése, hanem a mássalhangzók rokonsága is szükséges. Greguss nem is nevezi A.-nak, hanem magyaros rímnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon