Aszalás

(koh.). Az ezüsttartalmu réznek ezüsttelenitésére szolgáló módok közül legrégibb a csurgatás, melyet a XVI. század elején Thurzó János, az urvölgyi rézbanyák bérlője, honosított meg hazánkban. A csurgatás abból állott, hogy a tisztátalan u. n. fekete rezet ólommal összeolvasztották lecsapolták és korongok vagy ci pók alakjában egy külön e célra épített csurgató tűz-, helyen lassan hevítették. Hevítés alatt a könnyen olvadó ólom kicsurgott a rézből és magával vitte a rézben volt ezüst legnagyobb részét. A visszamaradt rézdarabokat aszalék-nak nevezték és ujra összeolvasztván ólommal, ismét csurgatták, a megmaradt aszalék-ot pedig az aszaló kemencében oly módon bevitették, hogy a benne maradt kevés ólom oxidáltassék. Ez volt az aszalás. Az aszalás maradványa (aszalékréz) a rézkészeléshez adatott. Ujabb időben már nem alkalmazzák ezt a sok tüzeléket fogyasztó eljárást. A gazdasági szempontból l. Gyümölcsaszalás. Fa-technologiai szempontból, l. Fa-aszalás.

Forrás: Pallas Nagylexikon