Aszalás
(koh.). Az ezüsttartalmu réznek ezüsttelenitésére szolgáló
módok közül legrégibb a csurgatás, melyet a XVI. század elején Thurzó János, az
urvölgyi rézbanyák bérlője, honosított meg hazánkban. A csurgatás abból állott,
hogy a tisztátalan u. n. fekete rezet ólommal összeolvasztották lecsapolták és
korongok vagy ci pók alakjában egy külön e célra épített csurgató tűz-, helyen
lassan hevítették. Hevítés alatt a könnyen olvadó ólom kicsurgott a rézből és
magával vitte a rézben volt ezüst legnagyobb részét. A visszamaradt
rézdarabokat aszalék-nak nevezték és ujra összeolvasztván ólommal, ismét
csurgatták, a megmaradt aszalék-ot pedig az aszaló kemencében oly módon
bevitették, hogy a benne maradt kevés ólom oxidáltassék. Ez volt az aszalás. Az
aszalás maradványa (aszalékréz) a rézkészeléshez adatott. Ujabb időben már nem
alkalmazzák ezt a sok tüzeléket fogyasztó eljárást. A gazdasági szempontból l.
Gyümölcsaszalás. Fa-technologiai szempontból, l. Fa-aszalás.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|