Asztag

alatt a kévékbe kötött, a szabad ég alatt ház alakra összerakott szalmás gabonát értik. Az asztagolás azon célból történik, hogy a szalmás gabona a cséplésre felhalmozva, annak bekövetkezéséig a megázás és egyéb romlás ellen biztosíttassék. Minél hoszabb ideig kell a szalmás gabonának A.-ban maradnia, annál fontosabb, hogy az ügyesen legyen megrakva, A. tetőzete, hajazata ne bocsássa be a nedvességet, mert ott, hol az A. beázik, a szem valamint a szalma is megromlik. megpenészedik, dohos szagot kap és esetleg használhatlanná válik. A gabonát A.-ba rakni csak oly éghajlat alatt tanácsos, hol az aratást követő időszak után az esőzés nem bő és gyakori; ott, ahol utóbbi eset fenforog, a mezőn u. n. keresztekben (l. o.) kiszáradt szalmás gabonát okvetetlenül e célra berendezett épületekbe, csűrbe vagy pajtába (l. o.) kell elrakni, mely eltartási mód jóval drágább ugyan mint az asztagolás, de ily viszonyok mellett kikerülhetlen. Ott, hol a szalmás gabona eltartására csűröket kell építeni, a gazdasági major épületeinek csoportosítása sajátságos jelleget kap, mely a hazánk nagy részében divó csoportosítástól, minthogy nálunk közönségesen A.-ba rakják a gabonát, nagyon eltérő. Európa északi és nyugati vidékein, országunk északi tájait is beleértve, többnyire pajtákba helyezik el a szalmás gabonát; hazánk egyéb részeiben ellenben, nevezetesen az Alföldön ily célra alig használnak csűrt. Az ilyféle épületek jelentősége egyébiránt nagyon csökkent azóta amióta a gabonaféléket gőzcséplőgéppel csépelik ki és megtörténik, hogy még a kazalozás mellőzésével vagy megszorításával is, a gabona legnagyobb része augusztus hó végeig, sőt több helyen e hó elejéig ki van csépelve. Ma már az A.-rakás sem kiván oly kiváló gondot, mint akkoriban mikor kézi vagy járgánycséplés mellett az A.-oknak esetleg a tel végeig helyt kellett állaniok. Az A: okat különösen jól és szépen Fehérmegyében és az Alföldön rakják.

Forrás: Pallas Nagylexikon