Asztalitenisz

Az asztalitenisz (más néven ping-pong) egy labdajáték amelyben kettő vagy négy játékos üt egy labdát egymás közt ütőkkel. A játékot egy asztalon játszák amelyet háló választ ketté. A labdának le kell pattanni a játékosok előtt az asztalra az ő térfelükön mielőtt visszaüthetik azt az ellenfél térfelére. A játék gyors, ezért jó reflexeket igényel. Haladó játékosok képesek a labdát olyan módon megpörgetni az ütésük által, hogy azt jóval nehezebb az ellenfélnek visszaütnie. A sportág óriási fordulatot vett az 1950-es években, mikor a japánok megjelentek a "hangtalan geppuskaval" vagyis a szofttal. Ez a mai napig használt legnépszerűbb ütőborítás elődje volt. Voltak olyan japánok, akik csak a szivacsot ragasztottak fel az ütőjükre, mig mások szivaccsal es szemcsevel befele (ennek a tökeletesített változata van ma is használatban a leggyakrabban). A szoft megérkezésevel teljesen átrendeződtek az erőviszonyok, sok olyan játekos lépett előre, akik előtte még a középdöntőket sem tudtak megérni. Az 50-es, 60-as években ázsiai fölény volt kialakulóban, a japánok, majd a kínaiak léptek előtérbe, csak a svédek tudták megszorongatni őket, majd később a sportág "tanítómesterei" a magyarok Aranycsapata is feliratkozott. A magyar aranycsapat, vagyis az 1979-ben a phenjani vilagbajnoksagon aranyermet nyert csapat tagjai: Klampár Tibor, Jónyer Istvan, Gergely Gábor, Kreisz Tibor, Takács János. A 80-as években a kínaiakon kívul a svédek aranykorszaka következett a "Király" becenévvel illetett Jan-Ove Waldner vezetésével, aki 1982-ben a budapesti eb-n hazai pályán verte meg a magyar legendat, Klampár Tibort, az egesz világon óriási hírnevet szerezve ezzel. Napjainkban teljes a kínai dominancia, csak néhany európai (a német Timo Boll, a fehérorosz Vlagyimir Szamszonove es a dan Michael Maze leginkább) képes megszorítani őket, illetve meg Dél-Korea csapata.