Asztaltáncoltatás

és asztalkopogtatás. Az előbbivel jelzik az asztalnak forgó és tovahaladó mozgását, mikor az asztal körűi ülő v. álló személyek a kezüket ráteszik és a kis ujjak egymást érintve, bizonyos láncot képeznek. E nemű kisérleteket először az észak-amerikai Egyesült-Államokban tettek; Európában is tettek hasonló kisérleteket csaknem minden társaságban és pedig oly sikerrel, hogy tudósok és avatatlanok figyelmét egykép lebilincselte. Vele járt ezután az úgynevezett asztalkopogtatás, kérdés és felelet-játék, melynél az asztal igent v. nemet, v. az abc egy betüjét jelzi egyik lábának remegésével v. dobogásával. Minthogy a feleletet csak értelmes lény adhatta, az egész dolgot szellemeknek tulajdonították. Féltudósok egész sora kereste a villamosságban, mágnességben, idegfluidumokban a tünemény okát, mig mások az egészet egyszerü csalásnak tartották. Faraday bebizonyította, hogy mindkét szélsőség helytelen és az asztaltáncoltatásnál önámítás van a dologban, mert azok, kik kezöket az asztalra teszik, tudatlanul az u. n. ideomotorikus mozdulatok alapján jókora nyomást gyakorolnak, melyek -ha irányt adnak nékik nehéz asztalokat is megmozdíthatnak. A spiritiszták ragaszkodnak elméletükhöz s vándorapostolaik most már nem mozgó, hanem lebegő és röpülő asztalokat mutogatnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon