Asztrofizika
(görög). Ezen új ága a tudománynak az égi testek fizikai
alkotását tanítja, s tárgyalja az égi testek felületét, burkolatát,
halmazállapotát s hőmérsékletét stb. Az ezen keretbe vágó kérdéseket régebbi
időben csupán egyes tudományt kedvelő magánemberek vitatták kitartással, s
csakis kivételesen foglalkoztak szakemberek az A.-val; innen ered azon
megmagyarázhatatlan semmibe sem vétele e tudományágnak, amely még ma is,
gyakran található kiváltképen az egyoldalúan képzett teorétikusoknál. Mióta
azonban a fotométria, fotografálás, de kiváltképen a spektrálanalizis oly
óriási lendületet adtak az A.-nak, hogy annak új vivmányait a ne vezett
segédeszközökkel bármely teorétikus vivmányával párhuzamba állíthatjuk, kezdik
magukat a fiatal tudósok is többoldalúlag képezni, s az A.-i megfigyeléseket a
csillagvizsgálókon rendszeresíteni. Az A.-i obszervatóriumok berendezése
egészen eltér a sztellárcsillagászati obszervatóriumokétól, mert az
asztrofizikus nem lehet meg fizikai és kémiai laboratórium nélkül, s számos
olyan fizikai eszköz nélkül, amelyet mondhatni tulzás nélkül sok csillagász nem
is ismer. Ezen feladatok teljesítésére ma már külön A.-i obszervatóriumok
léteznek úgymint Potsdam, Meudon, Ó-Gyalla, Princetown (E. Á.), Henéry, Tulse
Hill, Róma (Collegio Romano), sőt az «Old Greenwichben» is behatóan
foglalkoznak A.-val, úgy a Lick csillagdán is Kaliforniában stb., s ilyen
asztrofizikusokat, mint Vogel, Janssen, Hasselberg, Gothard, Young, Keller,
Secchi, Huggins stb., bátran igen sok sztellárcsillagásznak fölé helyezhetünk.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|