Átadás

(traditio), a tulajdonnak származtatott szerzésmódja. A római jognak a modernjogokban még mindig érvényes jogszabálya az. hogy tulajdont mástól csak A. által lehet szerezni. A kölcsönös beleegyezés (szerződés) önmagában még nem ruházza át a tnlajdont egyik személyről a másikra, hanem csak kötelmi viszonyt, a szerző részére u. n. dologhozi jogot (jus ad rem) állapít meg, melynél fogva a szerző jogosítva van a dolog átadását követelni; a tulajdon mint dologbeli harmadik személyek ellen is érvényesíthető jognak (jus in re) szerzéséhez szükséges a kölcsönös akaratot mintegy megtestesítő tény, az átadás (dominia rerum non pactis, sed traditionibus acquiruntur). Ha tehát p. K. vm. dolgot először a-nak, azután b-nek elad, de b-nek át is adja, a tulajdont nem a, hanem b szerzi meg, dacára annak, hogy b-vel a vétel később jött létre. Az Á. jogérvényéhez szükséges: a) hogy az átadó tulajdonátruházási. az átvevő tulajdonszerzési képességgel birjon; b) tulajdonszerzésre alkalmas jogcim (titulus) helyesebben «justa causa», pl. ajándékozás, vétel, kölcsön, de nem pl. a haszonkölcsön vagy bérlet. Az ujabb jogfejlődésben azonban mindinkább utat tör magának az a helyes nézet, hogy a jogcim üres, a mai kor forgalmi igényeinek többé meg nem felelő alakszerűség, formalizmus; c) maga az átadás ténye, melynek többféle nemei vannak milyenek: a kézről-kézre való valóságos átadás (t. realis); hosszú kézbeli Á. (trad. longa manu), midőn az átadó a tárgyat csak megmutatja; jelképi á. (t. symbolica) épületeknél az épület kulcsainak, telkeknél egy földdarabnak, fekvőségeknél általában a vonatkozó irományoknak átadásai; rövid kézzel történt A. (t. brevi manu), melynek akkor lehet helye, midőn a tulajdont szerző más alapon már birtokban volt, s igy nem a birtok átadása, hanem csak a birtoknak a birtokosnál változott alapon való meghagyása szükséges. A telekkönyvi intézmény behozatalával ingatlan vagyonnak átadása a tulajdonjognak telekkönyvi bejegyzése által történik, s jogérvénnyel csak a telekkönyvi átadás bir.

Kizárja az Á. érvényét a) a dolog azonosságában, b) a személyben való tévedés (az átadó az átadandó dolog helyett tévedésből más dolgot ad át, melyet átadni nem akart; v. a dolgot a helyett b-nek adja át, mert ezt amannak tartja); c) a jogalapban (jogcim) való tévedés ellenben az átadás jogérvényét csak akkor zárja ki, ha az átadó oly jogügyletet szándékolt, mely nem tulajdonátruházásra irányul, p. az átadó haszonkölcsönkép akar adni, az átvevő tulajdont vél venni. Hogy végül az Á. képviselők közbenjöttével is történhetik, az kétségtelen, sőt ilyenkor ha az átvevő képviselője hűtlenül önmagának akarna szerezni, holott az átadó a képviseltnek akar átadni nem magának hanem képviseltjének szerez. Az Á. rendszerint csak akkor tekinthető megtörténtnek, ha az átvétel tényleg megtörtént. A felek természetesen ellenkezően rendelkezhetnek, ami a dolog időközi veszélyeit (periculum rei) illetőleg fontossággal bit. Az Á. helyét illetőleg a felek kijelentett akarata, ilyennek hiányában a jogügylet természete v. célja irányadó, amennyiben mint pl. ingatlanoknál az átadandó dolognak minnősége az átadás helyét szükségszerüen meg nem határozza.

Forrás: Pallas Nagylexikon