Átalakulás

(metamorphosis), a fejlődésnek azon módja, midőn az állat megszületve, nem hasonlít az anyaállathoz, hanem csak bő táplálkozás után nőnek meg egyes szervei és lesz ivaréretté. Általában a gërinctelen állatoknál és egyes esetekben a gerinceseknél p. a kétéltűek és némely halnál fordul elő ott, hol az állat kevés szikü, ugynevezett sziktelen (alecytal) petéből fejlődik. Ilyenkor az állatnak gyakran egészen más alakja és életmódja van úgy hogy a természetvizsgálók nem egyszer mint külön állatfajt irták le (zoëa, cercaria; nauplius, brachiolaria, pluteus stb. stb.). Ez az álca- vagy lárva-állapot. Az álca rendesen sajátságos álcaszervekkel p. csillóövek stb. van ellátva. A különböző állatcsoportok rokonságának megállapításánál az álcák igen fontosak, mert ha két egymástól anatómiai szerkezetre, életmódra nagyon is eltérő állatcsoport hasonló álcából fejlődik, akkor világos, hogy e két csoport egymással rokon, azaz közös őstől származott és csak a törzsfejlődés későbbi folyamatában a külső körülményekhez való alkalmazkodás következtében tértek el egymástól. P. a tengeri gyűrűs férgek, melyeknek a teste kétoldali szimmetriás törvényeknek megfelelően van szerkesztve és számos egymásután következő, egyenlő értékü szelvényekből áll, lényegileg hasonló (atrocha, cephalotrocha, polytrocha, mesotrocha nevü) álcákból fejlődnek, mint a szabályos sugaras szerkezetü tüskebőrüek (brachiolaria, auricularia, plutus stb. álcák). Vagy ott vannak a kacslábu rákok, melyek kifejlődve a férgekhez (Peltogaster, Saculina stb.) vagy a puhatestüekhöz (Lepas) hasonlítanak és régente oda is sorolták, mégis rákok, mert hasonló lapos testü, három pár izelt lábbal és egy szemmel ellátott u. n. nauplius álcából fejlődnek, mint a legtöbb rákféle. Némely álca gyakran nyugvó állapotba lép, ez a báb (pupa) stádiuma, p. a rovarok.

Az Á. lehet előre haladó (progressziv) vagy hanyatló (regressziv). Előre haladó akkor, midőn az. álca folytonosan tökéletesebb anatómiai szerkezetü lesz, és így az ivarérett állat az álcánál tökéletesebb p. a béka amely, mint ismeretes, petéit a vízbe rakja. Az állat megszületve, lábatlan, nagy feje oldalt összenyomott farka és külső bojtos kopoltyui vannak. Ilyenkor ebi halnak, békaálcának hivják. Az ebi halnál azonban csakhamar eltünnek a külsőkópoltyuk és belsők lépnek fel, majd a. hátsó pár végtag illetve később a mellső pár fejlődik ki, nemsokára a kopoltyuk visszafejlődnek, a tüdő, mely a kifejlődött állat egyedüli lélekző szerve, kezd létrejönni és végül lassankint a fark is elvész. Ez Á-nál az állat szervezete folyton tökéletesbült. Ellentéte a hanyatló Á., midőn az álca tökéletesebb anatómiai szerkezetü, mint a kifejlődött állat pl. az Ascidia, melynek kis álcája hosszú farkkal ellátott és a fark egész hosszában embrionális gerincoszlop (chorda dorsalis) található. Az álca azonban később farkát elveszíti és így a kifejlődött állatnak embrionális gerincoszlopa nincs, azaz tökéletlenebb szerkezetü. Lásd még Fejlődés és Rovarok.

Á. növénytani tekintetben különböző értelmü lehet. A növények tagjai nem mind egyformák, sőt gyakran nagyon különböző alakuan fejlődhetnek ki anélkül, hogy az egyes szervnek az általános bélyege hogy az p. igazi levél v. szár megváltoznék. Az életcél szerint ugyan az a morfologiai növénytag majd erre, majd más célra szolgálhat s a szerint majd ilyen, majd amolyan alakban jelentkezhetik, sőt még ugyanannak a növénynek egynevü szervei is különböző módon változhatnak át, amint a különböző élettani cél megkivánja.

A szerveknek ezt a változhatóságát és alakváltozásait átalakulásnak nevezzük. Legkevésbbé szokott. a gyökér átalakulni mert életműködése legkevésbbé változatos. De a gyökér is mogyorós v. nyalábos alakra fejlődhetik ki, ha p. a jövő esztendei növekedésre szükséges tartalék-tápláléknak gyüjtő helyül kell szolgálnia. (V. ö. még légi gyökerek úszó gyökerek, gyökérmogyorók.) A szár is átalakulhat p. a különben ismeretes hengerded hosszúra nyúlt szár helyett, melynek nincs v. csak kevés klorofillumvezető szövete van, alakulhat másféle szárképlet is. Az Á., növényteratologia értelemben leginkább a virágzatot meg a virágokat érinti, lehet 1. haladó vagy emelkedő, 2. hanyatló aszerint, amint a levélképletek az előre bocsátott sorozat szerint felsőbb alakban jelentkeznek, vagy valamely alacsonyabb fokra visszaesnek, illetőleg fejlődésöknek alacsonyabb fokán visszamaradnak. A. ásványtani és kőzettani értelemben, l Metamorfizmus. Kémiai értelemben l. Kémiai átalakulás.

Á. embertani értelemben (Transformismus), mely szerint egyik fajta egy más fajtává alakul. Az emberfajtákra nézve semmikép sincs bebizonyítva.. Az emberi lény e tekintetben az úgynevezett tartós természetes tipushoz (during type) tartozik. A régi egyiptomi emlékeken lefestett négerek, zsidók stb. éppen olyanok, mint a maiak; az Amerikába betelepített afrikai négerek még mindig olyanok, mint vérrokonaik Afrikában, az Afrikába 300 év előtt betelepült boerek (oly. bórok, magyarul: «parasztok») még mindig hollandi tipusuak. Kollmann szerint az emberfajták a jég(glecser-) korszak óta változatlanul maradtak, s így ha az emberszabásu lényektől (gorilla, csimpánz, orang, hilobátesz vagy valamely más állati lénytől) átalakulás által jött vagy jöttek létre az első emberfajta Vagy emberfajták, ennek már az ügynevezett harmadkorban (terciér-kor) kellett megtörténni.

Forrás: Pallas Nagylexikon