Atália

Atália – vagy Athália ('erős az Ár') zsidó királynő (2Kir), Áháb és Jezabel lánya. Apja a júdai Jórám királyhoz, fegyverbarátjának, Jósafátnak fiához adta feleségül. Atália utóbb fiának, az alig egy évig uralkodó Áháziá2nak halála után kiirtotta Dávid házának minden élő férfitagját, saját fiait és unokáit is beleértve, egyedül a csecsemő Joás menekült meg bátor nagynénje jóvoltából. Ezután Atália mint királynő hat évig uralkodott Júdában, Baál kultuszát terjesztve mindenfelé; ekkor Jójáda főpap pártot szervezett ellene, és a Templom előtt felkoncolták. – Minden képzeletet felülmúl az a kegyetlenség, amellyel ez a női szörnyeteg saját vérei tetemein át a trónra feljut. Nem csoda, hogy Jókai róla nevezte el egyik leggonoszabb női alakját, Athalie-t Az arany ember c. regényében. Racine Atália c. tragédiájának címszereplője büszkén vállalja rémtetteit, amelyeket azért vitt végbe, hogy anyjáért bosszút álljon az ellenséges Dávid-házon, s lám istene, Baál jóváhagyta őket, mert békében és biztosan élvezi így megszerzett uralmát. Egy vészjósló álom nyomán kezd nyomozni a gyermek után, aki hatalmára veszélyes lehet, találkozik is unokájával, de gyanúját sikerül elaltatni. Mikor Atália sorsa betelik, megátkozza Joást, hogy kerekedjék felül benne nagyanyja vére, s fizessen rosszal jótevőinek; az átok Zakariás megöletésével teljesedett be. – Néhány barokk festmény ábrázolja Atália halálát (Deutsch, Coypel, Sigrist): ezeken a gyermek Joás már a trónon ül. – Händelnek egy oratóriuma szól Atáliaról; Mendelssohn kísérőzenét írt a Racine-tragédiához.

Forrás: Ki kicsoda a Bibliában