Atellanae fabulae
(másképen Osci ludi), népies bohózatok, a Campaniában volt
Atella városról nevezve, ahol ezek az A. játszottak. Innen jöttek át Rómába.
Nemcsak dilettansok, hanem hivatásszerű színészek is előadták, még pedig mindig
ál arcban. Voltak állandó alakjai, mint p. egy félkegyelmű, a telhetetlen
Maccus, a dicsekvő Bucco, a félrevezetett, jólelkű öreg Pappus, egy nagyétvágyú
púpos, a bohóc Sannio. Eleinte valószinüleg rögtönzésekből álltak, de később ez
ki volt zárva, mert mértékes sorokban voltak készítve, de mindig igen alantas
tárgyakkal, triviális nyel vezettel. A Kr. e. I. századtól kezdve hívatott
költők és színészek foglalkoztak velök. Szerzőkként említik Pomponiust, Noviust
s a császárság korából Mammiust. (V. ö. Ribbek Scenicae Romanorum poesis
fragmenta, Lipcse, 1873; Munk, De fabulis Atellanis, Berlin, 1840.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|