szent, Nagy melléknévvel, egyike a négy keleti nagy
egyháztanítónak, az egyház álláspontjának legrettenthetetlenebb védője az
arianizmussal szemben. Szül. Alexandriában előkelő keresztény szülőktől
296-ban, megh. 373 május 2-án. Sándor alexandriai püspök hamar észrevette A.
rendkivüli tehetségeit, nevelte és neveltette, majd szerpappá szentelte és
titkárává tette. Mint ilyet találta őt a keletkező Árius-féle eretnekség, hogy
őt haláláig el ne hagyja. Valóbán, A. élete és az arianizmus története
elválaszthatatlan s egy az ortodoxia és az arianizmus akkori történetével (l. Arius).
Már az alexandriai tartományi zsinaton 321-ben püspöke oldalán állt mint az
ariusi tévely ellenfele; de legjelentősebb volt fellépése a niceai egyetemes
zsinaton 325-ben, hol Arius ellen nagy tudománnyal, lángoló hithűséggel és éles
dialektikával bizonyította be Jézus istenségét és az Atyával való
egylényegűségét. Ezért az ariánusok vesztére törtek s mindenféle képtelen
rágalmak által tönkre akarták tenni hirnevét s kieszközölni bukását. Vádolták,
hogy titkon, csak néhány püspöktől választatott és szenteltetett alexandriai
érsekké; hogy az egyiptomiakra új adót vetett s az igy nyert pénzzel a Nagy
Konstantin ellen föllázadt Philomenost segíté;. hogy Makarios pap által
Ischyras áldozópap kelyhét és áldozati asztalát összetörette s az
Oltáriszentséget földre szóratta; hogy Arsenios hypselei meletián püspököt
megölette s levágott fél karját bűbájosságra használja. Mind e vádak
adaptalansága csakhamar nyilvánvalóvá lett. Majd ismét azzal vádolták, hogy egy
nőn erőszakot akart elkövetni; e vád alaptalanságát is az ariánusokat
megszégyenítőleg kimutatta; de midőn az ariánusok azzal vádolták őt, hogy ha
Nagy Konstantin nem neki ad igazat az ariánusokkal szemben, akkor ő nem engedi
meg, hogy buzát szállítsanak Aléxandriából Konstantinápolyba, a könnyen hivő császár
Frankhonba, Trierbe számüzte őt. Nagy Konstantin császár, mikor súlyos
betegségbe esett s magát megkereszteltette, A.-t 2 évi és 4 hónapi távollét
után visszahivta 337 junius 17-én, kijelentvén, hogy A.-t csak azért küldte
Trierbe, hogy az ártatlant elleneinek dühétől megmentse. De újabb rágalmazások
következtében a meg nem keresztelt és ariánus érzelmü Konstantius császár által
341-ben az ariánus kappadóciai Gergely tétetett alexandriai érsekké, miért is
A. ismét eltávozott s Rómába ment, hol őt Gyula pápa tisztelettel fogadta s
egyúttal az ariánusokat is meghivta oda zsinatra. A. 18 hónapig hiába várt, az
ariánus püspökök nem akartak megjelenni. Mindazáltal nem volt gyümölcstelen a
nagy férfiunak Rómában való tartózkodása, amennyiben ott a buzgó aszkéta Nagy
Szt. Antal tanítványa a szerzetesi életet megismertette és megkedveltette.
Végre 342-ben megtartatott a római zsinat, mely őt érseki székébe
visszahelyezte. A hitehagyott Julianos 362-ben ujból száműzte A.-t, mint «az
istenek» ellenségét. A. ekkor a tébai pusztába ment s onnan kormányozta
egyházmegyéjét, mig Julianos uralma mint felhő át nem vonult, miként A. előre
megjövendőlte. A kat. érzületü Jovianus császár alatt a béke műveinek élhetett
A., de katolikus Valentinianus császár társa által újból számüzetett. azonban a
nép követelő föllépése következtében csakhamar visszabocsáttatott, hogy
haláláig békében fáradozzék a pogányok és az eretnekek megtérítésén s a
katolikusok megerősítésén. Több zsinatot tartott; az alexandriai zsinaton
Egyiptom és Libia 90 püspökével együtt kérte a pápától Auxentius milánói
ariánus püspöknek, az alexandriai széket bitorló Gergely társának letételét,
mit Damasus meg is tett. Halála előtt a hivek kérelmére és saját kivánsága
szerint Pétert jelölte ki utódjáúl. A. rendkivüli jelenség az egyházi élet
terén. Munkáit l. Migne, Patrol graeca, XXV-XXVIII. Életrajzát és méltatását
adták: Möhler, Athanasius der Grosse u. die Kirche seiner Zeit, Mainz 1827; 2.
Aufi. 1844, és Hergenröther, Der heil. Athanasius d. Grosse, Görres-Gesellschaft
1877.
Forrás: Pallas Nagylexikon