Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Athénaión P... ----

Magyar Magyar Német Német
Athénaión P... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Athénaión Politeia

Névtelen görög szerző műve az athéniek államáról v. talán az «athéne államban időről időre fönállott különböző alkotmányokról», amely címet adta Démétrios Phalereus (Aristoteiés kortársa) is egyik elveszett művének. Először Kenyon, a British Museum tudós tisztviselője adta ki ezen úgy az elején, mint a végén csonka kéziratot 1890 és 1891-ben, Londonban. Azóta már kiadták Herwerdev és Leeuwen hollandi tudósok is Aristotelis qui fertur, továbbá Wilamowitz és Kaibel (ez utóbbi Kiesslinggel németre is fordította) német e. tanárok, legutóbb pedig Blass kieli e. tanár (Lipcse, Teubner). A kézirat papirusa (melynek hátlapján kincstári számadás van az Antoninusok korából) a British Museum birtokába állítólag Egyiptomból került; de hogy kinek a közvetítésével? ezt mindekkorig nagyban titkolják. Hogy a kézirat apokrif lenne, nem valószinü. ámbár ez sem lehetetlen; minthogy a kézirat eleje hiányzik, egész biztosan sem cimét, sem szerzőjének a nevét nem tudhatni. A konzervativ filologusok egész serege amellett kardoskodik számtalan könyvben, értekezésben. folyóirati közleményben és ujságcikkben (így különösen Bauer grác, Gomperz bécsi, Blass kieli egyetemi tanárok, akik azonban politikával sohasem foglalkoztak, valamint Barthélemy Saint Hilaire és Dareste a francia Institut tagjai), hogy ezen kézirat közvetetlenül magától Aristoteléstől származik, ami már azért sem valószínű; mert annak aristotelési eredete sincs még bebizonyítva. amelyet Plutarchos, Pollux, Photios mint aristotelésit idéznek, de amely szintúgy nem származhatott magától Aristoteléstől, mint ahogy nem származik Xenophóntól az a másik, melyet századokon át az összes tudósok Xenophónnak tulajdonítottak; ha tehát a Rose által kiadott töredékek nagyrészt meg is egyeznek a Pollux stb. által látott, s Aristotelésnek tulajdonitott hasoncimű irattal, úgy ebből még a Kenyon által kiadott kézirat aristotelési eredete semmiképen sincs bebizonyítva. Az ortodox nézet ellenében határozottan tagadják a szóban forgó irat aristotelési eredetét Cauer, Rühl (ki azt Herakleides Lembosra vezeti vissza), a «Cuarterly Review» tudós cikkirója és alulirott, ki Démetrios Phalereust nem állítja ugyan ez irat szerzőjének, de kimutatta, hogy éppen annyi valószínüséggel lehetne azt Démétriosnak is tulajdonítani, mint Aristotelésnek. Számos érv harcol Aristótelés szerzősége ellen, főleg pedig azon bevégzett tény. hogy egészen más politikai fölfogás szól Aristotelés Politiká-jából, mint a Kenyon által kiadott iratból. A felfedezett irat egyébként sok érdekes, merőben új adatot tartalmaz az athéni állam alkotmánytörténelmére vonatkozólag, melyet 11 alkotmánytörténelmi korszakban mutat be. A legérdekesebb adat, hogy Drakón is reformálta már az athéni alkotmányt, hoplitacenzusra fektetvén azt, s hogy a Solónnak tulajdonított timokratikus beosztás már Drakón idejében, sőt azelőtt is fönállott. Themistoklésnek kiváló osztályrészt juttat az Areiopagosz hagyományos jogkörének megdöntésében. Aristeidést úgy tünteti fel, mint aki kezdeményezte és keresztül is vitte a vidéki lakosságnak a városba való tömeges betelepítését; a 400-as uralom alkotmányjogi megszervezését azonban egészen máskép beszéli el mint Thukydidés. Legbővebben tárgyalja az Eukleidés új korszakától le egész 322-ig terjedő korszak demokráciáját és ezt melegen dicséri, amit Aristotelés a «Politiká»-ban ugyancsak nem cselekszik. Névtelen szerző körülbelül 329. sőt lehetséges, hogy 322-ig vezeti le az athéni demokrácia állami szervezetének tüzetes ismertetését, amiből kitünik, hogy az athéni állam már a munkaképtelen szegény állampolgárokról is gondoskodott. Antipatrós (322) alkotmányreformját azonban még nem ismeri. L. bővebben két rendbeli értekezésemet e tárgyban a M. tud. Akadémia társad. értekezései során 1891.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is