Athéni nevelés

Más néven arkhaia paideia (gör. 'régi nevelés'): az i. e. VI. sz. második és az V. sz. első felének jellegzetes nev.-típusa Athénben, a görög nev. klasszikus kori rendszere, "mely képzé a hős marathóni vívókat" (Arisztophanész), és amely - Periklész szavaival élve - a várost "Hellász nevelőisk.-jává" tette, azaz minden tekintetben (életmód, nev., demokratikus áll.-rend) követendő példaként állította a görögség elé. Arra vonatkozóan, hogy ez a nev.-i rendszer pontosan mikor vált el az archaikus (arisztokratikus) görög nev.-től, nincsenek írásos forrásaink, de valószínű, hogy a szolóni timokratikus áll.-rend létrejötte (594) után. Az athéni nevelés nem csak Athénre volt jellemző, ismereteink azonban jórészt athéni vagy Athénre vonatkozó forrásokból származnak. - Az athéni nevelés úgy az archaikus, mint a spártai neveléstől több vonásában alapvetően különbözik. Nem katonai szolgálatra készített elő, és nem kizárólagosan katonai jellegű (Xen. Mem. III, 12: "Nem szabad a magánembereknek elhanyagolniuk az edzéseket, ha egyszer az áll. nem készít fel közösen a háborúra, sőt annál inkább kell gyakorlatozniuk." Ford. Németh Gy.). Az archaikus nev.-re jellemző egyéni nev. helyére a csoportos oktatás lépett: megjelent az isk. sajátos ókori formája, és ezzel a nev. és az oktatás addigi szoros egysége is megszűnt. Az okt.-ért tandíjat kellett fizetni. Az athéni nevelés nem érintette a társ. széles rétegeit, nem volt kötelező, és azírásbeliség ált. elterjedéséhez sem vezetett. Ugyanakkor senki sem volt belőle kizárva, csak vagy igénye nem volt rá, vagy anyagi lehetősége. Ez különösen a középfokú okt.-ra érvényes. (Pseudo-Xenophón: Az athéni állam I,13: "A nép véget vetett ott [Athénben] a testedzés és a zenével való foglalkozás divatjának, úgy vélve, hogy az nem szép dolog, mert felismerte, hogy nem képes az ezekkel való foglalkozásra. " Ford. Ritoók Zs.) Az athéni nevelés nem állt a polisz irányítása alatt, és nem szabályozta tv. (Arisztotelész: Politika, 1337a). - A nev. hat- vagy hétéves korban kezdődött, miután a gyermek a családban megtanulta az anyanyelvét és a társ.-i viselkedés elemi normáit. Nev.-e két nagy részre osztható: a test nev.-ére és a lélek nev.-ét szolgáló múzsai nevelésre. Ez utóbbi kezdetben csak az ének és a hangszeres zene tanítását jelentette, de ekkor már beleértették az irodalom tanítását is. Ennek megfelelően a gyermek kétféle "isk.-ba" (tkp. a grammatisztész és a kitharisztész házába) járt, ahol többedmagával elsajátította az elemi ismereteket: a betűket (amelyek egyben számok és zenei jelek is voltak), az olvasást, az írást, a számtant, ill. megtanult az auloszon (gör. (kétágú) 'fúvós hangszer') és a kitharán játszani. A kithara ( gör. (a lyránál nagyobb) 'lant') tanítása eleinte mindenféle elmélet nélkül, utánzással történt. Később kitharajátékkal kísérve énekelték a lírikusok dalait (vö. pl.: Arosztophanész: Béke 1181-1221). Miután megtanultak olvasni, Homérosz Iliászának részleteivel és az athéni elégiaköltő, Szolón költeményeivel ismerkedtek meg, amelyeket alapos nyelvi és tartalmi magyarázat után könyv nélkül kellett tudniuk. A görögök (és a rómaiak) mindig hangosan olvastak, azaz a fülükkel "tanultak", a verset skandálták vagy énekelték, a kardalokat pedig ezenfelül még táncolták is. A test nev.-ének helyszíne a palaisztra vagy a => gümnaszion volt. A középfokú oktatás is hasonlóan folyt, színtere azonban mindinkább a gümnaszion. A "középfokú oktatás" kifejezést ebben a korban nem szabad túlságosan mereven értelmezni. A nev.-nek legalább olyan fontos, sőt talán fontosabb kerete volt a "társaság": a pol.-i baráti körök (a hetaireiák) és a rendszeres exkluzív összejövetelek (a symposionok), ahová a hiányos műveltséggel rendelkezőket nem fogadták be. - A lányok nev.-e a háztartásvezetési ismeretekre korlátozódott, amit otthon ált. az anyjuktól tanultak meg. Ennek oka az athéni társ.-i rendben keresendő, amelyben a nők semmiféle joggal nem rendelkeztek. - Az athéni nevelés tartalma és formája az i. e. V. sz. második felében a szofisztika ill. a szofisztika ellen fellépő => Szókratész hatására módosult, és a klasszikus formához, a hellenisztikus neveléshez vezetett. Ennek az átmeneti állapotnak kitűnő összefoglalása Beck munkája. A görög nev. tört.-ének korszakolása és a korszakok minősítése ugyanis nem esik egybe a görög tört. és kultúra korszakolásával, hanem azt mindig fáziseltolódással követi. - Az athéni nevelésre vonatkozó legfontosabb és m.-ul is olvasható ókori források: Arisztophanész: Felhők. (különösen 916-1052). in: Arany J. összes művei. VIII. Bp. 1961.; Platón: Prótagorasz. in: P. összes művei. Bp. 1984 (324d-328d); Thuküdidész: A peloponnészoszi háború. II. könyv. Bp. 1985. 37-41.; Xenophón: Emlékeim Szókratészról. III. könyv 12. Bp. 1986. - Ir. Marrou, H. I.: Histoire de l'éducation dans l'Antiquité. Paris, 1948. (többször átdolgozva és újranyomva; angolul és németül is több kiadásban); Beck, Fr. A. G.: Greek education 450-350 B. C. London, 1964.

Farkas Zoltán

Szerkesztette: Lapoda Multimédia