Aëtius

1. A. Celesziriában szütetett aIV. században. Előbb réz- és aranyműves volt, utóbb az orvosi és ahittudományokra adta magát. 350-ben az antiochiai arián patriárka szerpappászentelte, de mivel istentagadással gyanúsították, Constantinus császárparancsára elűzetett s Alexandriában az anomoeok felekezetét alapította. Ígyneveztetnek, mert azt állították, hogy Jézus Krisztus az Atyához természetérenézve nem is hasonló (avomoioz) ezenkívülheteruziasztáknak és exukontiánoknak is hívták őket, mert a Fiút az Atyátólkülönböző lényegűnek eteraz ojtiazés semmiből ex oux ontwn teremtettnek állították. Azaetianokat sokan istentagadással vádolták. N. Theodosius és fiai szigorútörvényeket hoztak ellenük. A. nagyon kitünt az orvosi tudományban s ily címűorvosi könyvet is írt: Tízenhat könyv az orvosi tudományról.

2. A., rómaihadvezér, Honorius és III. Valentinian császár alatt. Ő volt a nyugatrómaibirodalom utolsó támasza. Szül. Durosturumban (ma Szilisztria), s korán lépetta császár szolgálatába. Mint túsz élt 408. Alarichnál s utóbb Attila udvarában.Honorius halála után ő is támogatta a trónbitorló Jánost, de csakhamarátpártolt III. Valentiniánhoz, kit II. Theodosius emelt a nyugatrómaicsászárság trónjára s ki anyjának, Placidiának gyámsága alatt uralkodott. Rövididő alatt a császári udvarban nagy befolyásra emelkedett és rávette Placidiát,hogy egyedüli komoly versenytársát, Bonifacius-t, az afrikai helytartót,állásáról elmozdítsa. Valamivel később a vandalok keltek át Afrikába (vajjon abosszus Bonifacius hivására-e, avagy önként, azt nem tudni), maga Bonifaciuspedig rövid ellenállás után, Itáliába tért vissza, hol a hadsereg fővezérévénevezték ki. Midőn a hiúságtól nem ment A. e kitüntetésről értesült, hada élénGalliából Itáliába sietett és Bonifaciust a csatában sajátkezüleg leszúrta(432). Az udvar ugyan most mint felségsértőt és pártütőt üldözőbe vette, de A.a hunokhoz menekült, honnan már 433-ben sereggel tért vissza s patriciussá,konzullá és fővezérré neveztette ki magát. Ez időtől fogva a római birodalomsorsa húsz éven át az ő kezébe volt letéve. Kitünő diplomata és kiváló hadvezérvolt: a barbár népeket féken tudta tartani és a bomladozó birodalmat mégideig-óráíg összetartotta. A burgundokat háromszor győzte le, szintúgy afellázadt galliai pórokat (Bagaudae). Legfényesebb tette volt a katalaunumigyőzedelem, melyet Theodorich nyugat-gót király segélyével Attila fölött vívottki 451-ben. Midőn Attila a következő esztendőben Felső-Itáliába tört ésAquileia elpusztítása után már Róma felé közelgett, A. szintén erélyesellenállásra készült; ez alkalommal azonban e kor két legkiválóbb hadvezéreközött nem került csatára a dolog, mert Attila önként tért vissza Pannoniába.A.-t ekkor az egész nyugati világ félistens megváltóként ünnepelte. De éppen enagy népszerűség okozta bukását. A féltékeny III. Valentinián ugyanis kegyencének,Heraklius heréltnek incselkedései következtében A.-t sajátkezüleg agyondöfte(454).

Forrás: Pallas Nagylexikon