Acarina (állat), a pókfélék osztályának egyik rendje,
általában- kis testü állatkák, melyeknek testén a fej, tor és potroh a
leggyakrabban összenőtt, vagy pedig a fejtort a potrohtól csak egy barázda
választja el. Nyolc lábuk leggyakrabban karomban végződik, de ennek helyén többször
tapadó korongocskák vannak. Szájszerveik szivásra v. szúrásra alkalmazkodtak.
Szemeik igen kicsinyek vagy hiányzanak. Belsőszervezetük meglehetős egyszerü;
szivük és véredényük nincs; egy részük lélekzőcsövekkél, mások ezek hiányában
egész fölületükkel lélekzenek. Váltivaruak a perekből 3 lábpáru lárva fejlődik
ki s csak többszöri vedlés után nő ki 4-ik lábpátja és lesz ivaréretté.
életmódjuk és táplálkozásuk igen külön- böző, legnagyobb részük állatokon és
növényeken élősködik, más részük állati és növényi nedvekből táplálkozik,
nehányan rablásból élnek. Hasznuk az emberre nézve alig van, csak a festőatkát
(Trambidium tinctorum) használják festésre. Eddig ism. tekintélyes számu fajai
a következő családokba tartoznak: 1. Trumbidiidoe. lélekzőcsövekkel,
szárazföldön élnek, mindenütt közönségesek: ide tartozik a festőatka (Tr.
tinctorum (C. L. Koch) Surinamból és Guineaból; 2. Tetranychiaoe
lélekzőcsövekkel és fonómirigyekkel; a szárazföldön élnek; 3. Hydrachinidoe,
vizi atkák, gyakran élénken szinezettek; 4. Bdellidoe, a földben és mohák alatt
tenyésznek; 5. (Oribatidoe, mohák alatt élnek, növényi nedvekből táplálkoznak:
6. Gamasidoe, számos faja szabadon él, legnagyobb része azonban rovarokon és
madarakon élősködik, mint a Gamasus coleoptratorum L. a rovarokon s a
Dermanysitus avium. Dug. a madarakon; 7. Ixodidoe vagy kullancsok, melynek
fajai melegvérü gerinceseken élősködnek; 8. Tyroglyphidoe, lélekző csövek
nélkül, állati és növényi anyagokból táplálkoznak, ide tartozik a sajtatka (T.
siro Latr.), 0,4 mm. hosszu, teste kettéosztott, szintelen; régi és
megkeményedett sajtokban él s ezeket porrá rágja; a lisztatka (T. farinae C. L.
Koch) régi, dohos lisztben él; 9. Dermaleichidae, mintegy 80, legnagyobb
részben a madarakon élősködő fajjal; 10. Sarcophidae vagy rühatkák,
mikroszkópos kicsinységüek, lágybőrüek, testük sörtékkel rakott, szemeik és
lélekzőcsöveik nincsenek; melegvérü gerincesek bőrén és bőrében élnek. A
tulajdonképeni rühatka (Sarcoptes scabiei Latr.) 0.5 mm. hosszu, a bőrbe ássa
magát, nősténye azonban mélyebben mint himje és maró folyadékot választ ki,
amely a bőrön pörsenéseket okoz, folyton tovább ássa magát és járatokat váj; a
nőstény peterakás után eldöglik. A rühesség (scabies) elnevezés alatt ismert
bőrbetegséget okozza s különösen a kézfejen, az ujjak között mutatkozik első
sorban. Az emberen kivül juhokon, lovakon élnek s innen jutnak az emberre is.
Más fajai más emlősállatokon élősködnek. 11. Demodecidoe vagy tüszőatkák, az
emlősállatok haj- és szőrtüszőiben meg faggyumirigyeiben élősködnek, a melyekbe
fejökkel lefelé ássák be magukat, a bőrön kiütéseket okoznak. Legrégebben
ismert faj az emberi tüszőatka (Demodex folliculorum hominis Henle), mely 0.4
mm. hosszu; az ember arcanak bőrében, de esetleg más helyeken is a haj-.
szőrtüszőkben és faggyumirigyekben él; de csupán egyenként, vagy legfeljebb
párjával, mig ellenben a kutya és macska tüszőatkája 100-ával is tenyészik és
veszélyes bőrbetegségét okoz. 12. Phytoptidoe vagy gubacsatkák, melyek növényi
zöld levelek nedveit szivják és szúrásuk kis gubacsokat okoz, ilyen a Phytaptus
vilis Land., mely a szőllőleveleken él s a szőllő alsó lapján a vörhenyes
szinü, szőrös, gubacsforma bemélyedéseket okozza.
Forrás: Pallas Nagylexikon