Atlanti flóra
(növ.), Grisebach szerint az Azorok, Madeira és Kanári
szigeteknek, mint láva és vulkáni kövekből épült archipelagasnak, önálló, de
kivülről is gazdagodott flórája. Az Azoroké a mediterrán vidékéhez hasonló;
legnagyobb részét örökzöld cserjék és a babéralakhoz tartozó erdei fák bontják,
melyekhez tekintélyes harasztok járulnak. Madeira, midőn fölfedezték, egész a
tengerig erdős volt. A szigeti cédrus nagyrabecsült, illatos épületfát
szolgáltatott, mígnem egy roppant erdei tűz fölemésztette. Az alacsonyabb régió
művelés folytán egészen megváltozott: a szőllőn és cukornádon kivül
közönségesen pizangot termesztenek, tropikus gyümölcsfák gyakoriak, de pálma
nincs. A sárkányvérfa, a bujababérerdők, a fás Erikák, a csinos harasztok és a
sűrü magas berkek érdemelnek említést. A Kanári szigetek alsóbb régióinak
növényzete már afrikai jellemü; sok a kövér növénye, különösen Euphorbiák, ezen
kívül datolya meg a tamariska; különben a vidék meglehetős kiszáradt, kivált a
mióta az Opuntia-kaktusz, mely a karmintetveket dajkálja, a szigetnek
főterméke. A többi régió: a babér-, maquis-, búrfa- és tatamával atlanti
jellemü, bár az örökzöld erdő pusztítása nagyon elhatalmasodott.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|