Átlátszóság

a testeknek azon tulajdonsága, melynél fogva a fénysugarak rajtok áthaladhatnak. Ellenkezője az átlátszatlanság. Teljes átlátszóság nem létezik, éppen ugy teljes átlátszatlanság sem; elég vékony rétegben minden anyag átlátszó, viszont elég vastag rétegü legátlátszóbb anyagon sem hat át a fény teljes erejében. Az átlátszóságot a fény rezgéselmélete ugy magyarázza, hogy az anyag molekulái közötti közök a fényrezgések hipotetikus közegével - az éterrel - vannak kitöltve, mely a fénysugarak áthaladását léhetségessé teszi. A fény rezgéseinek egy része a molekulákat érheti és azoknak mozgás-erélyét növelheti, ez a fénynek a test által abszorbeált része. A fénysugarak egy másik része a test felszinén és annak belsejében is visszaverődést szenvedhet, ez utóbbinak egy része megint molekuláris mozgássá válhatik s i. t. Mindez által a testen áthaladó fénymennyiség annál jobban csökken, minél vastagabb a réteg, amelyen áthaladnia kell. Az A. mérésére szolgál a diafanometer (l. o.). Az általa mérhető átlátszósági tényező azt mutatja, hogy valamely anyag egységnyi vastagságu rétegén átbocsátott fénymennyiség, hányadrésze az anyaghoz érkező összes fénynek. Oly csekély mértékben átlátszó testeket, melyeken át a tárgyak körvonalait már nem ismerhetjük meg, de a kisebb-nagyobb világosságot még észrevehetjük, áttetszők-nek nevezzük.

Forrás: Pallas Nagylexikon