Átlátszóság
a testeknek azon tulajdonsága, melynél fogva a fénysugarak
rajtok áthaladhatnak. Ellenkezője az átlátszatlanság. Teljes átlátszóság nem
létezik, éppen ugy teljes átlátszatlanság sem; elég vékony rétegben minden
anyag átlátszó, viszont elég vastag rétegü legátlátszóbb anyagon sem hat át a
fény teljes erejében. Az átlátszóságot a fény rezgéselmélete ugy magyarázza,
hogy az anyag molekulái közötti közök a fényrezgések hipotetikus közegével - az
éterrel - vannak kitöltve, mely a fénysugarak áthaladását léhetségessé teszi. A
fény rezgéseinek egy része a molekulákat érheti és azoknak mozgás-erélyét
növelheti, ez a fénynek a test által abszorbeált része. A fénysugarak egy másik
része a test felszinén és annak belsejében is visszaverődést szenvedhet, ez
utóbbinak egy része megint molekuláris mozgássá válhatik s i. t. Mindez által a
testen áthaladó fénymennyiség annál jobban csökken, minél vastagabb a réteg,
amelyen áthaladnia kell. Az A. mérésére szolgál a diafanometer (l. o.). Az
általa mérhető átlátszósági tényező azt mutatja, hogy valamely anyag egységnyi
vastagságu rétegén átbocsátott fénymennyiség, hányadrésze az anyaghoz érkező
összes fénynek. Oly csekély mértékben átlátszó testeket, melyeken át a tárgyak
körvonalait már nem ismerhetjük meg, de a kisebb-nagyobb világosságot még
észrevehetjük, áttetszők-nek nevezzük.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|