Atmométer

(atmidometer, evaporometer, párolgásmérő). A földre eső csapadék egy része beszivárog a földbe, táplálja a növények gyökereit és a földből fakadó forrásokat, egy másik része pedig a levegővel érintkezve párák alakjában száll el. Nagy jelentőséggel birna pontosan meghatározni azon vizmennyiséget, mely szabad vizfelületből v. a talajból elpárolog. E feladat megoldása sok nehézségbe ütközik. Egyrészt a talaj minősége, a növényzet neme a párolgást sokféleképen befolyásolja, másrészt a szabad természetben a párolgás más körülmények mellett megy végbe mint észlelésre szánt kis műszernél. Az A.-knél mindig szabad vizfelület elpárolgása határoztatik meg; szerkezetök kétféle elven alapul, a szerint, amint az A.-ben foglalt vizmennyiség térfogatának vagy sulyának a veszteségéből következtetünk az elpárolgás nagyságára. Az elsőknek hátránya, hogy télen nem alkalmazhatók és a jégfelület elpárolgásáról nem szolgáltatnak adatokat. Az A.-k közül felemlítjük a Wild-félét, mely levélmérleghez hasonlóan működik. A c csészébe vizet öntenek, mely sulyánál fogva D mutatót a G skálának bizonyos pontjáig emeli. Két leolvasás közötti különbség milliméterekben adja az elpárolgott vizréteg vastagságát ezen időközre vonatkozólag. Franciaországban nagyobb arányu párolgási méréseket eszközöltek nagyobb, a földbe vájt medencékben, melyeket, a viz beszivárgását megakadályozandó horgannyal vontak be. Az elpárolgásról így nyert adatok sokkal kisebbek azoknál, melyeket az A.-k szolgáltatnak, amirészben arra vezethető vissza, hogy a kis műszer a Nap sugaraitól jobban fölmelegszik és a párolgási folyamatot megélénkíti. Az A.-k adatai tehát csak viszonylagos értéküek.

Forrás: Pallas Nagylexikon