atomcsendegyezmény
politika, történelem
A II. világháború, különösen az 50-es évek atombomba-robbantási
kísérletei után mindenki
számára egyre inkább világossá vált a világűr szennyezésének, az
atomerő ember- és
környezetpusztító felhasználásának a veszélye. Ezzel szemben csak az
atombombarobbantáshoz szükséges kapacitással rendelkező országok
kölcsönös
megegyezése jelenthetett biztosítékot. Az atomhatalmak által 1963-ban
aláírt megállapodást
nevezik atomcsend-egyezménynek. Az egyezmény szerint amelyhez
minden állam csatlakozhat,
s eddig több mint száz ország már csatlakozott - a szerződő felek minden
robbantási kísérlettől
tartózkodnak, kivéve a föld alattit, amelyet a jelenlegi eszközökkel nem
lehet megbízhatóan
ellenőrizni. Az egyezményt Franciaország és a Kínai Népköztársaság
nem írta alá, mert
folytatni kívánták atomerejük fokozását. Az egyezmény
továbbfejlesztéseként a SZU és az
USA megállapodtak abban, hogy csökkentik a hadászati célokat
szolgáló
hasadóanyag-termelésüket, s ilyen anyagot nem juttatnak a világűrbe.
1975-ben a SZU
javasolta az ENSZ-nek, hogy kössenek nemzetközi egyezményt az
atomfegyver-kísérletek
általános betiltására. 1976-ban a két nagyhatalom szerződést írt alá,
amely kimondja: tilos a
150 kilotonna feletti, békés célú föld alatti robbantás. Egyúttal
kötelezettséget vállaltak, hogy
ezután csak előre bejelentett, föld alatti robbantásokat hajtanak végre.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|