Atomizmus

(gör.) neve azoknak a rendszereknek, melyek atomokból, azaz minőségükben változatlan, legkisebb, oszthatatlan részekből konstruálják az anyagot. Ezeket a legkisebb részeket, atomokat v. minőségre nézve különbözőnek gondolhatjuk s e különböző minőségü atomok magyaráznák az anyagok különbségét; v. pedig minőségre nézve egyformáknak, s akkor az atomok száma, helyzete, geom. alakja és mozgása szülné az anyag összes tulajdonságait. Az A.-ra már az ind filozofiában akadunk; Anaxagorás minőségileg meghatározott elemekből konstruálja az anyagot: első rendszeres és következetes kifejtője azonban az A.-nak az atomisztikus iskola, melynek alapítója. Leukippos, legnagyobb alakja Démokritos (l. o.). Az atomisztikus iskola egyszersmind az első materialisztikus rendszer alkotója, mert alapelve az: csak az atomok léteznek és az üres tér. Az atomok száma végtelen; formára nézve is végtelen különbségüek, minőségükre nézve azonban egyek s változhatatlanok, csak helyüket változtatják. A dolgok különbsége atomjaik számának, nagyságának, helyzetének és rendjének különbségéből ered; az atomok nyomás és lökés által hatnak egymásra. Nehézségüknél fogva az atomok öröktől fogva a végtelen térben lefelé mozognak. Az atomok tért foglalnak el, testecskék, corpuscula és azért az A. e fajtája korpuszkuláris filozofiának is neveztetik. Epikur majdnem minden részletében követi Demokritost, csak bizonyos önkényes mozgást tulajdonít atomjainak. Híres tanítványa, Lucretius költeményében: De rerum natura nagy stiláris művészettel adja elő az A.-t is. A korpuszkuláris elméletre a mohammedánoknál (mute kallemîn, l. Arab filozofia) is akadunk, a középkorban Aristotelés tekintélye századokra elnyomta. De már 1619-ben Sennert német orvos határozott A.-t tanít, azonban csak Gassenditől számíthatjuk az ókori korpuszkuláris elméletnek öntudatos és következetes megujítását, ami a fizikára nézve korszakalkotó tett volt. Gassendi A.-a azonban még majdnem mindenben hasonlít Epikuroséhoz. Boyle Róbert viszi be az atomokat a kémiába. Newton elmélete teljesen átalakítólag hat az atomisztikára: Uj fogalmat visz be, az állandó, a távolba ható erő fogalmát; ezentúl az atomok többé nem érintés által hatnak egymásra, hanem vonzzák egymást. Ezzel a régi kinetikus atomisztika átmegy a dinamikus atomisztikába. Az atom elmélete ezentúl különböző irányban halad. Némelyek megtartják az atomot korpuszkulumnak, kis testecskének, mely tért tölt be; mások kiterjedés nélküli, matematikai pontnak nézik, mely szellemi természetü (Leibnitz monaszai) vagy tisztán erőközéppontnak, mint a francia fizikusok nagy része (Ampegrevere, Cauchy, Moigno stb:). Kant filozofiája pedig elkerülhetetlenné teszi annak vizsgálatát; milyen atomelméletre, mint hipotézisre, van szüksége a fizikának, s mily kiegészítésre szorul a. fizikusok atomja ismerettani szempontból. L. Atomok.

Forrás: Pallas Nagylexikon