Átömlés

(diffuzió), vagy szétömlés alatt értjük az egymással közvetetten v. közvetett érintkezésben levő gázok (légnemek) azon tulajdonságát, melynél fogva egymásba áthatolni és igy egyenletes keveréket alkotni törekszenek. Ha pl. két egymás felett álló s egy csappal összeköttetésbe hozható edény közül a felsöt hidrogénnel, az alsót pedig oxigénnel töltjük meg, s azután a közlekedő csapot megnyitjuk, akkor a légnemek kezdetben fajsúlyaik szerint elheÍyezkedve maradnak. Kis idő multával azonban mindkét edényben egyenletes keveréket találunk annak jeléül, hogy a sulyosabb oxigén áthatolt a hidrogénbe s a könnyebb hidrogén lehatolt az oxigénbe. Valahányszor különnemü légnemek közvetetlen érintkezésbe jönnek, mindannyiszor bekövetkezik ez a kölcsönös áthatolás, amit a fizikában szétömlés, néven ismerünk. A különböző fajsúlyu légnemek szétömlési gyorsasága különböző és Graham (1834) törvénye szerint a sűrüségük négyzetgyökével fordított arányban áll. A hidrogén sűrüsége 16-szor kisebb; mint az oxigéné, tehát Ö16=4-szer gyorsabb a szétömlése. Hasonló tüneményt észlelhetünk akkor is, ha a különnemü légnemeket likacsos választófal (gipszlemez, állati v. növényi hártya) különíti el. Az elkülönített légnemek a választófal likacsaiba és ezen át egymásba hatolnak és keveréket alkotnak. Ezt a tüneményt átömlésnek nevezzük. Mivel az Á. a választófal likacsain át történik, azért is főleg ennek anyagi minőségétől függ. Jelentékenyebb a gipszlemezen át, mint a növényi vagy állati hártyákon. Ha a választófal igen vékony, akkor az Á. gyorsaságára Graham fönebb említett törvénye áll. Hogy a levegő alkotórészei, az oxigén és nitrogén mindenütt, a legmagasabb hegy tetején épp ugy, mint a völgyek fenekén, ugyanazon arányban találhatók, a gátak szétömléséből magyarázható. A folyton működő szétömlés okozza a szénsavnak eloszlását is, mely enélkül városok és falvak közelében oly mennyiségben halmozódnék fel, hogy a levegőt ártalmassá tenné.

Forrás: Pallas Nagylexikon