Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
átömlesztés... perfusion
átömlesztés... transfusion...

Magyar Magyar Német Német
Átömlesztés... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Átömlesztés

(transfusio), sebészeti operáció, mellyel beteg egyén ereibe szabalyszerü módon vért öntünk gyógyítás céljából. Ezen operáció már régen a középkorban ismeretes volt, s valószinüleg a régi térmészettudomány azon felfogásából keletkezett, mely a vért tekintette a lélek székhelyének, s melyből a középkor azon szokása is eredhetett, melyet vérszövetségnek (Blutbund) neveztek, mert felfogásuk szerint, aki másnak vérét magába veszi, az ezzel annak lelkében és szellemi működéseiben is részes lesz. A vérszövetségnél ugyanis az emberek apróbb sebeket ütöttek testükön, a kifolyó vért egy serlegbe felfogva, ezt összekeverték s a szövetségesek ebből egyenkint ittak. Később sok betegségnek gyógyításánál egészséges ember vérét kellett innia a betegnek (epilepsziánál), s embervérböl is készítettek gyógyszereket stb. Az első Á.-t egyik egyén testéből a másikéba 1667 junius 15-én Jean Denis és Emmerez végezték Párisban, kik bárány vérét ömlesztették át egy hasbeteg ereibe, aki ezután megjavult. Sokkal később fejlődött ki az Á. azon módja, melynél fecskendőt használtak (először James Blendull 1818). Az Á.- nek e szerint kétféle módja van: a közvetlen és a közvetett. Elsőnél a vért adó egyén ütőerébe kötött csövecskét (canule) közvetlen összeköttetésbe hozzák a vért felvevő egyén erébe (vena) kötött csöveoskével, s így a vért adó egyén erének verése maga szorítja át a vért a másik egyén erébe. A második módnál a vért adó egyén vivőerén (vena) érvágást végezünk, a kifolyó defibrinált vért a test melegére felmelegített edényekben felfogva, ugyanilyen fokra melegített (37-38° C.) fecskendőkkel a beteg egyén erébe befecskendezzük. Á.-re régebben embervért használtak, később azonban leginkább bárányvért. Akár ember, akár állat vérét ömlesztjük át a beteg erébe, azt üvegpálcákkal lapos edényekben addig verjük, míg minden rostanyagja (fibrin) kivált s a vért azután vászonszöveten átszürve használjuk fel (defibrinált vér), mert tapasztalat szerint az ilyen vért legkönnyebben asszimilálja a szervezet. Vérátömlesztést végezünk nagy és gyors vérvesztéseknél (szülések, sérülések stb. után); továbbá sulyos vérszegénységnél (anaemia perniciosa), fehérvérüségnél (leukaemia), némely mérgezéseknél (széngőz, éter, kloroform, ópium, morfium, sztrichnin) s égési esetekben stb. Az átömlesztett vér mennyisége 150-200 köbcentim.-nél kevesebb nem szokott lenni, egyes esetekben ennél jóval több lehet.

Egyik állatfaj vére a másik fajra majdnem méregként hat néha. Ujabban defibrinált ember vért beteg ember bőre alá is fecskendeznek, mit Ziemssen ajánlott.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is