atonális zene

hangnem nélküli zene, amelyben a hagyományos hangnemérzet nem jut szerephez, ill. annak létezését tagadják. Olyan irányzatok gyűjtőneve, amelyek belső rendjét a tonalitás fogalmán kívül eső szabályok teremtik meg. Ezek az irányzatok a következők: a dodekafónia szeriális zenei irányzata, a punktuális zene, az elektronikus zene, az aleatorikus zene. Az atonális zenéhez átmenetet képez, ill. előkészíti mindazt, ami a dúr-moll hegemóniáját gyengíti, ill. a zenei gondolkodásmódból kiszorítja (pl. a modális hangsorok felújítása, a hangnemlabilitás érzetét keltő egészhangú skála, a bi- és politonalitás, a tonalitáson belüli dodekafónia). Az atonális zenében újszerűen érzet- és tudatpárok, azok közötti fokozatokkal lépnek be: kellemes-kellemetlen, érthető-érthetetlen, egyszerű-bonyolult stb. Az atonális zene irányzataiban egyes zeneszerzők új és egyéni eszköztárukkal gyakran vállalkoznak gondolati tartalom kifejezésére. Így a zenei expresszionizmus és szürrealizmus újfajta megjelenési formáját érzékelhetjük ezekben. Az atonális zene szélsőséges képviselői gyakran alkalmazzák a zenei hangok birodalmán kívüli akusztikus jelenségeket is. Ilyenek: zongora húrjaira fém, kavics dobálása; éneklés helyett artikulátlan hangok kiadása; szék tologatása, ajtócsikorgás, fűrészelés, utcazajok, hangzás helyett tartós csend, előadók és közönség egymás nézése, a közönség különféle provokálása stb. Az ilyen antizene egyszeri produktum és határesetét képezi az atonális zenének is.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• hangnem
• dodekafónia
• punkturális
• elektronikus zene
• aleatorikus zene
• egészhangú skála
• expresszionizmus
• szürrealizmus
• hang
• jelenség