Atrézia

(gör., átjárhatatlanság). Az emberi testnek oly kóros állapota, midőn annak valamely, különben a külső fölülettel közlekedni szokott élettani nyilása el van zárva. Lehet veleszületett, amidőn p. azokon a helyeken, hol a nyilásnak képződnie kellene, a bőr folytonossága nem szakíttatik meg, hanem rendszerint csupán csekély árok képződik. Leggyakoribb ez a végbélnél, hugycsőnél és hüvelynél; ritkább a szájnál és szemnél, legritkább az orrnál. A bélrendszernek vagy a hugycsőnek A.-jával csak rövid ideig lehetséges az élet, ezért az ilyen ujszülötteket gyorsan operálni kell amidőn néha életben maradhatnak. A hüvely A.-ját gyakran csak a serdülés korában veszik észre, midön a havi tisztulásnál a vér nem ürülhet ki, összegyül, kitágítja a méhet s nagy fájdalmakat okoz. Felléphet azonban az A. a kifejlődött embernél is főleg gyuladások, zuzódások, hosszu ideig tartó állandó nyomás stb. után is. Ez utóbbi leggyakoribb a könycsatornán, epevezetéken, és méhszájon, és néha sebészileg kezelik.

Forrás: Pallas Nagylexikon