Atrium

(lat.), 1. A régi római ház főrésze; négyszögü udvar, ahonnan a lakószobák ajtai nyíltak. Világosságát a tető négyszögü nyílásán (impluvium) át kapta. A tető megtámasztására rendszerint négy oszlop szolgált. Az impluviumnak a padozatban megfelelt egy mélyedés (compluvium), ahol a beesett viz összegyült. Eredetileg a családi élet központja az A.-ban volt. Itt állott a házastársak ágya, a szekrény az ősök képeivel, a pénzes láda s a tűzhely, melynek füstje az impluviumon át távozott. Innen kapta az A. a füsttől «fekete» (ater) helyiség nevét. Midőn a családi élet később a háznak beljebb fekvő részébe, a peristyliumba vonult, az A. a v endégek és látogatók fogadására szolgált. Válószinüleg azért, mert a polgári lakóház berendezéséhez hasonló építészeti formával birtak, A. volt a neve bizonyos középületeknek is. Az Atrium Vestae nevű épületben a Vestaszüzek laktak, az Atrium Libertatis pedig a cenzorok hivatalos helyisége volt, később Asinius Pollio az első nyilvános könyvtárt rendezte be benne. - 2. A. Az ó-keresztény építészet A.-ja egy, a bazilikák főhomlokzata elé épített négyszögletes, a belső oldalakon oszlopcsarnokkal ellátott udvar volt, rendesen kúttal a közepén. Itt tartozkodtak a vezeklők; különben azilumul is szolgált.

Forrás: Pallas Nagylexikon