Atrofia

(gör.), orv. műszó, táplálkozási hiány, rosszul tápláltság, ennek következtében elsorvadás, mely előáll vagy azért, mert az atrofizált szerv megbetegszik s nem birja a vérből a neki szükséges táplálékot felvenni, vagy mert a vér odafutása van megnehezitve. Az előbbi az aktiv, az utóbbi a passziv atrofia. Öreg embereknél igen gyakori, s természetes haláluknak főoka az A. senilis, mely főleg a véredények szükülése folyán az egész szervezetre ki szokott terjedni, zsugorodásokat, sorvadásokat okoz, s végre oly nagy foku táplálkozási zavarokat hoz létre, hogy a szervezet fanállása lehetetlenné válik. Élettani A. a feleslegessé vált szerv lassu elsatnyulása, mint a milyent pl. a kedeszmirigy, a köldökvezetékek szenvednek. Az A. oka hosszu ideig tartó nyomás is lehet: igy füzőt viselő nőknél a máj jobboldali fele sorvad el és támad rajta az u. n. füzési barázda. Más esetben beállhat az A. vmely szerv müködésének felfüggesztésénél, p. a kar idegeinek átmetszése után elsorvadhatnak a bénult izmok, dacára a vér akadálytalan keringésének. A. nervi optici. L. Látóidegsorvadás.

A. a növénytanban azt az esetet jelenti a teratologiában, midőn vm. növényszerv keletkezésnek indul ugyan, de azután többé-kevésbbé fiatal korában nem táplálódik, tehát tovább sem fejlődhetik, hanem nyomorék, durvaság (rudimentum) marad, általában kisebb alakban fejlődik, mint a faj eredeti tipusa megkivánná. Ez a durvaság gyakran mint pikkelyecske v. levélnemü karéjka, a himen mint kis csúcs vagy fonálka, a petén mint sejtes dombocska v. függelék látható.

Forrás: Pallas Nagylexikon