Atrofia
(gör.), orv. műszó, táplálkozási hiány, rosszul tápláltság,
ennek következtében elsorvadás, mely előáll vagy azért, mert az atrofizált
szerv megbetegszik s nem birja a vérből a neki szükséges táplálékot felvenni,
vagy mert a vér odafutása van megnehezitve. Az előbbi az aktiv, az utóbbi a
passziv atrofia. Öreg embereknél igen gyakori, s természetes haláluknak főoka
az A. senilis, mely főleg a véredények szükülése folyán az egész szervezetre ki
szokott terjedni, zsugorodásokat, sorvadásokat okoz, s végre oly nagy foku
táplálkozási zavarokat hoz létre, hogy a szervezet fanállása lehetetlenné
válik. Élettani A. a feleslegessé vált szerv lassu elsatnyulása, mint a milyent
pl. a kedeszmirigy, a köldökvezetékek szenvednek. Az A. oka hosszu ideig tartó
nyomás is lehet: igy füzőt viselő nőknél a máj jobboldali fele sorvad el és
támad rajta az u. n. füzési barázda. Más esetben beállhat az A. vmely szerv
müködésének felfüggesztésénél, p. a kar idegeinek átmetszése után
elsorvadhatnak a bénult izmok, dacára a vér akadálytalan keringésének. A. nervi
optici. L. Látóidegsorvadás.
A. a növénytanban azt az esetet jelenti a teratologiában,
midőn vm. növényszerv keletkezésnek indul ugyan, de azután többé-kevésbbé
fiatal korában nem táplálódik, tehát tovább sem fejlődhetik, hanem nyomorék,
durvaság (rudimentum) marad, általában kisebb alakban fejlődik, mint a faj
eredeti tipusa megkivánná. Ez a durvaság gyakran mint pikkelyecske v. levélnemü
karéjka, a himen mint kis csúcs vagy fonálka, a petén mint sejtes dombocska v.
függelék látható.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|