Atterbom

Péter Dániel Amadé, kiváló svéd költő, szül. Keleti Gótland Asbo kerületében 1790 jan 19. Meghalt 1855-ben. 1805-ben mint az upsalai egyetem hallgatója alapította az «Auróra-kört» ama svéd költői és kritikai társaságot, melynek főcélja volt a svéd szépirodalmat fölszabadítani a francia klasszicizmus nyügétől és azt nemzeties alapokra fektetni. A társaság közlönye Phosphorus cim alatt jelent meg (1810-15) és ettől kapták az uj irány hivei a «foszforisták» nevét. A. 1812-22-ig külön poetisk kalender-t adott ki, hires xéniái-t azonban a mondott közlönyben bocsátá közre a merev álláspontjuk mellett makacsul megmaradt svéd akadémikusok nagy bosszuságára. 1817-19 közt beutazta Német és Olaszországot, s visszatérve, mint a német nyelv és irodalom alapos ismerője, Oszkár trónörökös német nyelvtanára lett, majd 1821. az upsalai egyetemen a filozofia rendes tanára, később pedig az esztetikáé. A.-ban svéd honfitársai méltán ünneplik egyik legkiválóbb poétájukat. Tehetsége főleg lirai volt s itt ő volt a romanticizmus egyik legbefolyásosabb s legkedvesebb képviselője. Románc-ciklusa Blommorna (a virágok) c. annak idejében nagy feltünést keltett, habár némi mesterkéltség itt-ott el nem vitatható e művétől. Gyönyörü ciklusát Minnesangarne i Sverige (szerelmi dalnokok Svédországban) nemzete költészetének gyöngyei közé valónak tartják. Dramatizált meséiben is ritka költői bensőség és báj nyilvánul. Nagy érdemeket szerzett mint irodalomtörténész is, e téren főművei: Sveriges siare och skalder, 5 kötet továbbá Poesiens historia, 4 köt. Összegyüjtött munkái 13 kötetben jelentek meg 1854-70-ben.

Forrás: Pallas Nagylexikon