Átvágás

v. átmetszés, kanyargós folyóknál a meder kiegyenesítése végett kiásott mederrész. Szabályozási célokra igen gyakran szokták alkalmazni így hazánkban is a legtöbb nagyobb folyónál; a Tiszánál és Körösnél pedig mondhatni hogy a szabályozás egyik alapját az A.-k képezik. Céljuk az, hogy az árvíz utját megrövidítsék és az előálló nagyobb esés következtében folyását meggyorsítsák; ezenkívül előmozdítsák a meder mélyebb beágyazását. Ármentesítési célból is alkalmazhatók, hogy a töltéseket szabályos. vonalban lehessen vezetni, oly folyóknál pedig, melyek partjai párhuzamművek által védetnek, ezek előállítási és föntartási költségeinek kevesbítése végett. Néha a hajózási út rövidebbé tétele is irányadó lehet kiemelésüknél, ámbár eme szempontból nézve annyiban hátrányosak. hogy a vízfolyás gyorsítása következtében a víz szinét süllyesztik: miért is kis vízkor a hajózáshoz szükséges vízmélység kevesbedik. Az Á.-kar nem szokták teljes méretben kiásni, hanem csak egy, a kis víz szine alá érő csatornát ásnak a tengelyvonalban; s aztán magára a folyóra bízzák, hogy ezt annyira kimélyítse és kiszélesítse, mint a meder többi részét. Csekély esésü folyók azonban minők a Tisza középső és alsó része v. a Hármas-Körös, erre nem köpesek, különösen ha az Á. talaja kemény: miért az ilyen folyóknál vagy teljes nagyságban v. legalább igen nagy méretben kell az A.-okat kiásni, hogy anyamederré válhassanak.

Forrás: Pallas Nagylexikon