Auber
(ejtsd: obé) Dániel Ferenc Esprit, francia operaszerző,
szül. Caenben 1782 január 29. meghalt 1871 május 13. Atyja (Párisban műárus)
kereskedőnek szánta, de Londonból e pálya. kezdetén kénytelen volt a fiút
visszahívni, aki nehány kisebb művének sikere után (irt u. i. a. hites Lamarre
számára és neve alatt gordonkaversenyt, majd hegedűversenyt s egy
magánszinpadon tetszést aratott kis operát: Julie-t), a konzervatóriumon
szerzett zenetudását Boieldieunél és Cherubininál buzgón egészítette ki. Ezután
misét irt (honnan A portici-i némá-ba illesztette az Esz-dur imát vegyes karra
a capella), s. első kisebb dalműve lanyha fogadtatásán okulva, Rossini modorát
kezdte utánozni (1820: «Kastélybeli pásztornő»; 1821: «Emma, vagy
meggondolatlan igéret»). Fölötte dallamos, ahol kellett: pajkos, a maga helyén
pedig drámai zenéje, finom hangszerelése megalapította hitnevét, s csak
öregbítette a Scribe Jenővel szövetkezés, kinek szövegei (érdekes, ügyesen
szőtt cselekmény, lelemény a motivumokban, könnyed, előkelő stil, bámulatos
termékenység és változatosság) a legközelebbi. rokonságban álltak Auber
szellemes, többnyire vigan lüktető zenéjéhez. Auber szerencsés volt; 41 dalműve
közül kiváló nagy hirnévre tett szert: A hó (1823), Udvari hangverseny (1824),
Kőműves és lakatos (1825), A portici-i néma (1828), A menyasszony (1829), Fra
Diavolo (1830), Bráma és a. bajadér (1832), A fakefe Domino (1837), A korona
gyémántjai (1841) s még Carlo Broschi, vagy az ördög része (1842). (Mindezek, a
pesti Nemzeti Szinházban is szinrekerültek.) Az életteljes művekért
kitüntetésül Auber a szépművészetek «Institut»-ja tagjává, a «Conservatoire»
igazgatójává. (1842), majd a becsületrend commandeurjévé lett, őt. kérték fel
1862. a londoni világkiállítást megnyitó ünnepi zenemű alkotására. A párisi
«nagy opera» igazgatóságát nem fogadta el, csak hogy ráérjen komponálni; de
1870-ig példátlan buzgalommal vezette a Conservatoire-t. Mogorva ember volt,
összes szeretetreméltóságát zenéjébe öntötte. Maradandó művei közül csak A
portici-i néma tragikus.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|