Auer
Alajos welsbach-i lovag, német könyvnyomdász, szül. Welsben,
Felső-Ausztriában 1813 május 11., megh. Bécsben 1869 julius 10. Auer
szülővárosának egy kis nyomdájában tanulta a betüszedés mesterségét, de
emellett szabad óráiban nyelvek tanulmányozásával is foglalkozott. 1837-ben, 24
éves korában, Lincben törvényszéki tolmács lett és itt irta Elméleti és
gyakorlati francia-, valamint Olasz nyelvtan nyilvános és magántanulásra cimű
műveit, melyeket Metternich hercegnek ajánlott, mi által magára vonta a herceg
figyelmét. 1839-ben hosszabb utazást tett Németországban, Svájcban, Franciaországban
és Angliában, hogy a külföld nevezetesebb nyomdáit és rokonfaju intézeteit
tanulmányozza. 1841-ben a bécsi udvari és állami nyomda igazgatójává
neveztetett ki. A hanyatlásnak indult nyomda összes betükészletét A. a saját
tipométriai betürendszere szerint ujraöntette. Megirta ezután Der
polygraphische Apparat der Wiener k. k. Hofund Staatsdruckerei (Bécs 1853) cimü
művét és kimerítően megirta ugyancsak ezen intézet történetét. Auer igazgatása
alatt a bécsi államnyomda egyike lett a legnagyszerübb enemű intézeteknek s
igazgatásának kitünő pénzügyi eredménye arra birta a pénzügyminisztert, hogy a
Gloggnitz melletti Schlöglmühl nevü állami papirgyár felsőbb vezetését is reá
bizza, mely megbizatásoknak oly kitünően felelt meg, hogy a már pusztuló schlöglmühli
papirgyár a második évben 20,000 frt tiszta jövedelmet hajtott; még sz évben
udvari tanácsosi méltóságot nyert. 1860., mint a vaskoronarend tulajdonosa,
Welsbach előnévvel örökös lovag címet nyert. 1862-ben a bécsi császári
porcellángyár fővezetését is reá bizták. A. vezette a Lembergi és a temesvári
állami nyomdákat is, melyek a bécsinek fiókjai voltak. Első volt, ki
megkisérlette a végnélküli papiron való nyomást, s már az ötvenes évek végén
ilyen pa pirra nyomtak, még pedig közönséges gyorssaj tón a bécsi állami
nyomdában. Ezen műveletre szabadalmat is vett, mely azonban már akkor sem volt
abszolut uj, mert French Tamás Amerikában már jóval előbb (1858 dec. 17.)
használta. Magas kitüntetései és 24 érdemrendje dacára, az irigység és
kegyvesztés nem kimélte meg, ez elkeserítette és 1864. nyugdijaztatását kérte.
Művei közül megemlítendők: Sprachhalle oder das Vaterunser in 603 Sprachen
(Bécs 1844), latin betükkel; Vaterunser in 200 Sprachen (Bécs 1847), az illető
nemzetek betüivel, és Typenschau des gesammten Erdkreises (Bécs 1845), mely
három mű a bécsi állami nyomdának, idegen ábécék tekintetében, rendkivüli
gazdagságáról tesz tanuságot.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|