1. Bertold, kiváló német iró, szül. Nordstetten faluban a
württembergi Schwarzwaldban 1812 febr. 28. zsidó szülőktől, megh. Cannesban
1882 febr. 8. Szülei papnak szánták, de A. Stuttgartban elvégezve a
gimnáziumot, Tübingában, Münchenben és Heidelbergában filozofiát tanult. A
deákegyletek ellen inditott üldözések folyamán 1836. néhány hónapig Hohenasperg
várában fogságot szenvedett. Kiszabadulta után Menzel Farkas (l. o.)
zsidóellenes támadásaira Das Judenthum und die neueste Literatur (1836) c.
füzetével felelt, mely szabadelvü szellemével és emelkedett stiljével nagy
sikert aratott s ismertté tette A. nevét. Fokozta hirét nyomban következő két
regénye: Spinoza (1837, 2 köt. és Dichter und Kaufmann (1839, 2 köt.; tárgya
Kuh Efráim szerencsétlen német költő élete). Ezen ifjukori törekvéseinek
befejezése után következett Spinoza összes műveinek német fordítása (1841, 5
kötet, 2. kiad. 1871, 2 köt.), melyhez a filozofus jeles életrajzát csatolta.
Ujabb, egyetemes irányú működésének előhirnöke: Der gebildete Bürger, Buch für
den denkenden Mittelstand (1842); rendkivüli sikert aratott, főműve pedig:
Schwarzwälder Dorfgeschichten (1843) A. leghiresebb munkája, mely máig
föntartotta népszerűségét és (részben legalább) majd minden európai nyelvre
lefordíttatott. A nép életének és gondolkodásának hű rajza, mély izlés és
művészi alakítás teszik ez elbeszéléseket kiváló műremekekké, melyeknek
értékéből a sok helyütt túltengő reflexió, sőt rendszeres bölcselkedés nem
sokat vonnak le. Példáját számos fiatal erő követte, kik a falusi történetet az
ujabbkori elbeszélésnek egyik virágzó önálló fajává tettek. Mig A. első falusi
elbeszélései kisebb terjedelmüek s inkább humorosok voltak, a későbbiek nagyobb
szabásuak és mélyebb, részben tragikus összeütközéseket tárgyalnak; ilyenek:
Die Frau Professorin (melyet Birchpfeiffer Sarolta Dorf und Stadt cimmel igen
kedvelt szinművé dolgozott át), Lucifer, Diethelm von Buchenberg, később
Barfüssele (1856), Josef im Schnee (1861), Edelweiss (1861) stb. Egyidejüleg
Der Gevattersmann (1845-48) címmel a nép fölfogásához mért naptárt adott ki,
melynek humoros elbeszéléseit utóbb, ujakkal bővítve, Schatzkästlein des
Gevatersmanns (1856) címmel rendkivül népszerű könyvvé gyüjtötte össze, Schrift
und Volk, Grundzüge der volksthümlichen Literatur (1846) c. művében pedig Hebel
(l. o.) jellemzéséhez fűzve saját irodalmi működésének mintegy elméleti
ígazolását adta. A negyvenes években különféle helyeken, többnyire Berlinben és
Boroszlóban lakott, a 48-iki mozgalmat Bécsben élte át (Tagebuch aus Wien
1849), mire 1859-től rendszerint Berlinben lakott, kizárólag irodalmi
működésnek élve. A dráma terén lett kísérletei nem váltak be (Andree Hofer
1850, Der Wahrspruch 1860); annál nagyobb sikereket aratott a nagy regény
terén: Neues Leben (1851, három kötet), Auf der Höhe (1865, három kötet), Das
Landhaus am Rhein (1868, 3 köt.), Waldfried (1874, 3 köt.), Landolin v.
Reutershöfen (1878), Der Forstmeister (1879, 2 köt.), Brigitta (1880). Magyar
fordításbán: Buchenbergi Diethelm története. Novella. Magyaritá Szenvey József
(Pest, 1856. Emich Gusztáv). Waldfried. Regény. Ford. Frecskay János (Budapest,
1874. Athenaeum). E művekben széles és mély műveltsége, nagy ember ismerete, a
jellemek rajzában és a cselekvény megszerkesztésében nyilvánuló alkotó ereje
fényesen érvényesülnek, bár túlzó optimizmusa túltengő, reflexiója sokszor
csorbítják a tiszta művészi hatást. Élete végén ujra visszatért a falusi
történethez Nach dreissig Jahren c. gyüjteményében (1876), melyben első
novelláinak alakjait ujra, de csekélyebb sikerrel szerepeltette. Végre
összegyüjtötte aforizmáit (Tausend Gedanken des Kollaborators 1876), esztetikai
dolgozatait (Deutsche Abende két kötet, 1850 és 1866) és kisebb elbeszéléseit
(Zur guten Stunde 1872, 2 köt.). Összes művei 1863-64. jelentek meg 22
kötetbon. Az ember és iró jellemzésére fontos forrás: Briefe an seinen Freund
Jakob Auerbach (1884, 4 köt.). 1892. karácsonykor megjelent hagyatékából
Dramatische Findrücke (Stuttgart).
2. A. János Gottfried, német arcképfestő, szül.
Mühlhausenban 1697., megh. 1753-ban. Legnevezetesb műve IV. Károly császár
képmása a bécsi császári gyüjteményben, mely dagályosságát és egyszerű
technikáját tünteti föl.
Forrás: Pallas Nagylexikon