Auffenberg

1. József lovag, német szinműiró, szül. Freiburgban a Breisgauban 1798 aug. 25., megh. ugyanott 1857 dec. 25. Jogot tanult, de már 1815-ben osztrák, utóbb bádeni katona lett; 1822 óta az udvari színházi bizottságnak volt tagja, majd elnöke Karlsruhében, 1839 óta udvari marsall. Első drámái, Pizarro és Die Spartaner, melyeket még mint bádeni hadnagy szinre hozott. sikert arattak, mire A. törhetetlen buzgalommal irt a szinpad számára. Sok darabja, így Die Flibustier, König Erich, Die Syrakuser, Das Opfer des Themistokles, Fergus Mac Ivor, Das Nordlicht von Kasan, Der Löwe von Kurdistan, Ludwig XI. in Péronne, Das böse Haus, Die Schwestern von Amiens, Der Profet von Florenz stb. szinre kerültek s rövidebb-hosszabb ideig adattak. Összesen 54 szinművet irt, melyek nem közönséges drámai tehetségről tanuskodnak; a jellemzés gyenge oldala, fősúlyt a szép deklamációra fektet és sokszor a művészet rovására olcsó szinpadi hatásokat vadász. A schiller nyomdokain haladó «jambusi tragédiának» főképviselője Németországban. Nem a szinpad számára készült Alhambra c. (1829, 3 köt.) dramatizált éposza, mely, egyes szép részletek dacára, sem tartalom, sem alak tekintetében nem sikerült. Prózai művében: Humoristische Pilgerfahrt nach Granada und Cordova (1835) leirta 1832-iki spanyol utját, mikor Valencia mellett egy esti sétája alkalmával rablók támadták meg s a költő kétségbeesett védelem után 23 sebbel borítva fekve maradt, mire a Del Cid-kolostorba befogadták s gondos ápolással megmentették. Végrendeletében e kolostort tette örökösévé. Összes művei 1855. jelentek meg 3. kiadásban, 22 köt.

2. A. Norbert (auffenbergi báró), szül. 1813., megh. 1849 aug. 23. Csehországi mágnás családból származott. Mint katona a 31. Leiningen ezrednél Lengyelországban szolgált, hol több tiszttársával résztvett a lengyel felkelést szervező bizottságban, melyért a hadi törvény szék által 20 évi várfogságra ítéltetett s Munkács várába záratott. Bekövetkezvén a szabadságharc, midőn a politikai foglyok előtt megnyiltak a börtönök ajtói, A. is két évi rabság után szabad lett mire a magyar nemzetnek ajánlotta fel szolgálatát s egyszersmind idegen hangzásu nevét aranyosi Ormayra valtoztatta. Előbb mint őrnagy Kossuth személyes hadsegédje, majd mint nagy szervező tehetség vadászezredek felállításával tejtett ki nagy tevékenységet. Midőn Görgey Aradról Világosra indult, Ormay magánügyek elintézése végett Visszamaradt, de az ellenség elfogta és politikai multja., valamint előbbi elítéltetése következtében a császári haditörvényszék kötél általi halálra ítélte, mely rajta azonnal végre is hajtatott. Fia külföldre vándorolt, a második alkalommal foglalja el Eliszt és ejti el.

Forrás: Pallas Nagylexikon