Aufrecht
Tivadar, jeles német nyelvész, szül. Leschnitz sziléziai
faluban 1822 jan. 7., Berlinben végezte összehasonlító nyelvtudományi
tanulmányait, mire 1850-52. az egyetemen a szánszkrit és ógermán. nyelvekről
előadásokat tartott. Ekkor adta ki (Kirchhoffal) Umbrische Sprachdenkmäler
(1849-51, 2 kötet) cimü művét, mely az ó-itáliai nyelvek tudományos
tanulmányozása terén korszakot alkot, és alapította (Kuhn Adalberttel l. o.) a
nem kevésbbé fontos folyóiratot: Zeitschrift für vergleichende Sprachforschung
(1852 óta). 1852 óta Oxfordban közreműködött a Rigveda kiadásában, mit Müller
Miksa (l. o.) vezetett. Később kiadta a Catalogus codicum sanscritorum
bibliothecae Bodleianae Oxoniensis (Oxford 1864) cimü rendkivül fontos művet,
mely hírnevét alapította meg. 1862 óta a szánszkrit nyelv s az összehasonlító
nyelvtudomány tanára volt Edinburgban, 1875 óta ugyanily minőségben működik
Bonnban. Egyéb főművei: «De accentu compositorum sanscritorum (1847),
Ujjvaladatta"s commentary on the Unâdisutras (1859), Halayudha"s
Abhidhánaratnamalá (1361), A catalogue of Sanscrit manuscripts in the library
of Trinity College, Cambridge (1869), Ueber die Paddhati von Sârngadhara
(1873), Blüten aus Hindostan (1873), Das Aitareya Brâhmana (1879), különösen
pedig Rigveda-kiadása (2. kiad. 1877, 2 köt. latin irással). Érdemei
elismeréséül nemességet kapott.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|