Aufrecht

Tivadar, jeles német nyelvész, szül. Leschnitz sziléziai faluban 1822 jan. 7., Berlinben végezte összehasonlító nyelvtudományi tanulmányait, mire 1850-52. az egyetemen a szánszkrit és ógermán. nyelvekről előadásokat tartott. Ekkor adta ki (Kirchhoffal) Umbrische Sprachdenkmäler (1849-51, 2 kötet) cimü művét, mely az ó-itáliai nyelvek tudományos tanulmányozása terén korszakot alkot, és alapította (Kuhn Adalberttel l. o.) a nem kevésbbé fontos folyóiratot: Zeitschrift für vergleichende Sprachforschung (1852 óta). 1852 óta Oxfordban közreműködött a Rigveda kiadásában, mit Müller Miksa (l. o.) vezetett. Később kiadta a Catalogus codicum sanscritorum bibliothecae Bodleianae Oxoniensis (Oxford 1864) cimü rendkivül fontos művet, mely hírnevét alapította meg. 1862 óta a szánszkrit nyelv s az összehasonlító nyelvtudomány tanára volt Edinburgban, 1875 óta ugyanily minőségben működik Bonnban. Egyéb főművei: «De accentu compositorum sanscritorum (1847), Ujjvaladatta"s commentary on the Unâdisutras (1859), Halayudha"s Abhidhánaratnamalá (1361), A catalogue of Sanscrit manuscripts in the library of Trinity College, Cambridge (1869), Ueber die Paddhati von Sârngadhara (1873), Blüten aus Hindostan (1873), Das Aitareya Brâhmana (1879), különösen pedig Rigveda-kiadása (2. kiad. 1877, 2 köt. latin irással). Érdemei elismeréséül nemességet kapott.

Forrás: Pallas Nagylexikon