Augsburgi csata

955-ben a magyarok Bulcs és Lehel alatt ostromolni kezdték Augsburgot, melyet püspöke Ulrik hősiesen védelmezett. Ottó német király azonban, ki időközben kibékült a magyarokat behivó vejével Konrád herceggel, aug. 9-én már megjelent a vár fölmentesére s másnap nyolc dandárral kezdte meg a támadást. A magyarok azonban, kiknek egy része Bulcs vezetése alatt még az éjjel átkelt a Lechen, Augsburgtól délre Königsbrunn mellett háta mögé kerültek, s az utolsó támadást intéző cseheket szétvervén. nyomban a hetedik, majd a hatodik dandárt támadták meg. Ottó a futók feltartóztatására s megsegítésére Konrád herceget küldte, kinek vértes lovasai a tábort fosztogat magyarokat meg is szalasztották. (Ottó, kezében a szent lándzsával, most maga indult a magyarok derék hadára., mely Bulcs hadosztályának szerencsétlenségét egész mértékében még nem ismervén egyideig a leghősiesebben küzdött a túlnyomó erő elől azonban a magyarok végre is hátrálni kényszerültek. A vitézek egy része a megáradt Lech folyamba veszett, más része a felgyujtott falvak tűztengerében pusztult el sokat pedig futásközben vertek agyon a menekülő bajor parasztok. Állítólag csak hét magyar menekült meg a veszedelemből (l. Gyászmagyarok). Lehel, Bulcs és még egy magyar vezér (talán Sur) fogságba esett s utóbb Regensburgban mind a hármat fölakasztatta a király. De a németek is sok halottat vesztettek; köztük volt a kétszínü Konrád herceg is, kit magyar nyíl teritett le. Botond ugyan, aki ezalatt a Rajna mellékén hadakozott, a szerencsétlenség hirére visszatért és állítólag bosszút állt a németeken és a zsákmány egy részét visszavette; ez azonban csak afféle szépítgetése az eseményeknek. mint mikor Livius elbeszéli, miként szedte el Camillus a gallok Brennusától a Rómában ejtett zsákmányt. E csata tulajdonképen nem az egész magyar nemzetnek, hanem csak két törzsnek veresége volt ugyan. de így is nagyban hatott arra hogy a magyarság fölhagyjon rabló kalandjaival s jobban simuljon az európai viszonyokhoz. A nevezetes csatatéren talált emlékek egy részét az augsburgi Maximilián-muzeum őrzi. Ez ütközet főforrása az egykori Widukind, Res gestae Saxonicae. Pertz Monum., III. 456. Egyéb kútfők: Rödel, Bischof Udalrich v. Augsburg u. d. Hunnenschlacht auf d. Lechfeld. (München, 1886.) Hofmann, Die Thore u. Befestigungen Augsburgs vom X. Jahrh. an. (Zeitschr. des hist. Vereins f. Schwaben. XIII. 1887.) Urházy, 955. aug. 10. (P. Napló 1855. II., 43-4.) Köstler. Die Ungarnschlacht auf dem Lechfeld. Augsburg, 1884. Szabó Károly, Vezérek kora. 262-318 l. Czuczor Gergely 1824-ben hőskölteményt írt Augsburgi ütközet címen.

Forrás: Pallas Nagylexikon